Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A presbitérium
ben a pap már hirdethette az igét a püspök jelenlétében iss. Afrikában egészen Szent Ágos- ton koráig nem tehették ezt. Szent Jeromos kifejezetten is tiltakozik az ilyen korlátozás miatt4. A megszentelés liturgikus szolgálatát is a püspökkel való egységben végezte a presbyterium, ahogyan ezt már egyértelműen látjuk Antióchiai Szent Ignác levelében (Szmirn. VIII,1). A püspöktől való függés a liturgikus gyakorlatban konkrétan is megmu- tatkozott. Az első századokban az átváltoztatott kenyér megtörésével kapcsolatban alakult ki a ״fermentum” használata, vagyis az, hogy a püspök a szentostya egy részecskéjét az egy- ség zálogaként átküldte a szomszéd templomok papjaihoz8 9 10 11. Bérmálni csak püspök bérmál- hatott, vagy pedig csak a püspök által megáldott krizmával lehetett bérmálni. Az Eucharisz- tia ünneplése mindig csak a püspök által konszekrált oltáron történhetett, és a püspökök kollégiuma által meghatározott törvények szerint. A bűnbánat szentségének gyakorlatában is meghatározó a püspök szerepe, hiszen ő adja a iurisdictiót a felszentelt papnak. A bete- gek szentségének olaját a püspöknek kell megszentelnie. Helyi zsinatok már az első évez- redben előírták, hogy a papságnak bizonyos ünnepeken koncelebrálva kell ünnepelnie az Eucharisztiát püspökével11, hogy így is kifejeződjék a püspök és az ő presbitériumának egy- sége a küldetés teljesítésében. A presbyterium egységét a püspökkel a kormányzás felada- tában, a pásztori küldetésben különösen is hangsúlyozza a zsinat (PO 7.). A Num 11,16-17 alapján a tipológia, amit egyébként már Hippolütosznái is megtalálunk, azt akarja hangsú- lyozni, hogy a presbytérium a püspök szenátusa és tanácsadója. Ahogyan a pusztában a Mó- zesen levő lélek alászállt a hetven bölcs szellemére, és így Mózes a segítségükkel könnyen kormányozta a megszámlálhatatlan sokaságot, úgy van segítségére a presbytérium a helyi egyház püspökének. Az egyháztörténelem tanúsága szerint az első századokban a püspök a fontos döntéseknél kikérte a presbytériumának véleményét. A helyi és tartományi zsinatok gyorsan elterjedtek az egyházban és döntéseik jelentősen meghatározták az egyház életét, így érthető, hogy II. Vatikáni zsinat is már javasolja a papi szenátus létrehozását, amely hat- hatósan tudja támogatni a püspököt tanácsaival az egyházmegye kormányzásában (PO 7). Kéri a püspököket, hogy hallgassák meg a presbytériumot, kérjék ki tanácsukat és ״tárgyal- janak meg velük mindent, ami összefügg a lelkipásztori munka problémáival és az egyház- megye érdekeivel” (uo.). Az Egyházi Törvénykönyv már elő is írja a papi szenátus létesíté- sét (CIC 495. k.) és részletesen szabályozza a működését (CIC 496-502. k.). A legújabb tanítóhivatali megnyilatkozások A Katolikus Egyház Új Katekizmusa (KEK), összhangban a II. vatikáni zsinat tanításával12, amikor kifejti az egyházi rend szentségének teológiáját először is definiálja a presbyterium fogalmát (KEK 15671568־). A diakónusok nem tagjai a presbyteriumnak, de tevékenységük végzésekor nemcsak a püspökkel, hanem a presbytériummal is egységben kell szolgálniuk (KEK 1588). Az Egyház hierarchikus felépítéséről tanítva rámutat arra, hogy az egyházi szolgálat szentségi természetéből fakad annak kollegiális jellege. Amíg a püspökök a püspöki kollégium keretében teljesítik küldetésüket ill. gyakorolják a kollegi- alitást, addig ״a papok pedig az egyházmegye papi testületének (presbytérium) kebelén be- lül gyakorolják szolgálatukat a püspök vezetése alatt” (KEK 877). Az Eucharisztia megüp- népiesekor is megmutatkozik, hogy a presbytérium élő valóság. A közbenjáró imádságok8 Peregrinatio Ethcriae. 43. p. 9 Szt. Ágoston Epist. 41, Szt. Jeromos, Epist. 52.7. 10 JUNGMANN./t szentmise, Prugg Verlag 1977, 206. 11 Auvergne 535,15. can; Mácon 581,10. can. 12 A presbytérium a KEK-ben: n.877,1354,1369, 1567ss, 1588. 7
