Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Tarnay Brúnó OSB: Weissmahr Béla S.J.: Filozófiai istentan
Ugyanis más dolog a P. Nemeshegyi Péter ál- tál idézett szöveg Szent Tamástól: ״...az ember Jézusban el kell fogadnunk egy ״másodlagos, te- remtett létet” (esse secudnarium)” (Igen IX/2,4. lap), és más azt mondani, hogy az ember Jézus: teremtmény.” Mivel vallom azt az alapelvet, hogy ״ami a ka- tolikus egyházban hangzik el, katolikusán kell érteni”, ezért ez a rövid pontosítás nem szeretne senkit elmarasztalni, inkább segíteni abban, hogy egy pontatlan kitétel ne tegye kétségessé egy könyv íróinak és fordítóinak fáradságos munka- ját és jószándékát. Pápai Lajos WEISSMAHR BÉLA S.J.: Filozófiai istentan Lektorálta Prof. Boór János. Filozófiai Tanfolyam 3. Mérleg-Távlatok. Bécs-Budapest-Miinchen. 1996. Sokáig úgy kezelték ezt a témát, mint a teológia ״Az egy Istenről” (De Deo unó) c. traktátusának át- írását és megismétlését a filozófia nyelvezetén. AII. világháború után húsz évvel ismerték csak fel. a po- zitivizmus verifikáció-elméletének csaknem általá- nos elvetése után: vallásbölcseletnek egyik mellőz- heteden része Isten kérdése. A Szerző ennek a fel- ismerésnek nyomán szigorúan bölcseleti módszert követ. Első az istenkérdés helyes kérdésfeltevése: a valóság egészéről van szó: ״milyen a valóság egésze végső soron?... Másként: személyes vagy személyte- len a valóság végső alapja?” (11) Valóban, az ״aposteriori” érvek már az atyáknál a természet egészében megállapítható, nagyon általános folya- mátokból indulnak ki. így Ariszteidész a mozgásból és a világ fenntartá- sából érvel. (Apologia, 1. - 140 kr.). Szent Ágoston: ״íme, a föld és ég kiáltják, hogy létrehozták őket, hi- szén mozognak és változnak.” (Vallomások,11,4,6: ״Ecce sunt coelum et terra, clamant quod facta sunt, sutantur enim atque variantur.” A fejlődésről pedig: amint a magban magában láthatatlanul minden együtt megvolt, ami az idő folyamán fává lett, így az egész világot úgy kell elgondolnunk, hogy mivel mindaz, ami benne és általa létrejött és az is, amit a víz és a föld létrehozott, mielőtt még az időben úgy megvalósult, ahogyan számunkra most ismeretes, le- hetősége szerint mint okban jelen volt abban, amit Is- ten mostanig művel.” (De Genesi ad litteram, 5-33. Aquinói Szent Tamás az Arisztotelésztől örökölt mozgás-érvet ״első és nyilvánvaló úf'-nak nevezi: ״Prima et manifestior via quae est ex motu”. (Sth. 11.3.) Elkerülhetetlen azonban ma a kérdéssel szem- besülni: vajon Isten létezése szigorúan véve kogni- tív jellegű, az értelemmel is igazolható-e, vagy csu- pán szubjektív benyomásokra szorítkozhat? Az utóbbi évtizedek angolszász-analitikai bölcselői kö- zött nincsenek sokan, akik az istenismeret tárgyi ér- vényét képviselik. (D. Z. Phillips, lan. T. Ramsey). Ezeken jóval túlhaladva Weissmahr Béla a ״transzcendentális tapasztalás” útját követi (28-72), ez pedig az igazság, az erkölcsi jó. a szabadság fel- tétlen érvényének, ״bizonyos értelemben” Istennek megtapasztalása. Szívesen vennénk a Szerző világos és pontos fej- tegetéseinek kiegészítését: bővebben lehetne a klasszikus és bizonyos empirikus utakat ismertetni. Pl. a benső tapasztalásból: Henri Newman, a természettudományos tapasztalás elemzéséből Richard Swinburne. Szent Anzelm apriori érvének van egy változata, (״Proslogion” 3.) amelyet a mai analitikusok is értékelnek (Alwin Plantinga, Nor- man Malcolm). Szent Tamás ״útjainak” fogalmazá- sa okozott nehézségeket, már a scholaban is. De nem reménytelen alapgondolatát más modellezés- ben megmutatni. Kár, hogy a végletekig alapos és világos Szerző átvette a ״nem lehet a végtelenbe menni” arisztote- lészi elvének a skolasztikus hagyományban kiala- kult indoklását: ״a mindenen kívül nincs más”. Ez az indoklás pusztán verbális! Sokkal alaposabban érvelnek az ״anankhé sténai” bizonyos esetekben fennálló érvényét illetően mai logikában jártas teo- lógusok. 78 Tarnay Brúnó OSB
