Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Vanyó László: Olympia és a korai kereszténység (A hely és az eszme sorsa a történelemben)
Nem elhanyagolható körülmény, hogy a szellemi emberek általában lenézték a verse- nyékét és a játékokat, noha a pogányság képviselői még mindig hatalmas összegeket költőt- tek a játékokra, így Symmachus senator Rómában, de maga Honorius császár is.13 Kérdés továbbá, hogy Theodosius rendeletéit milyen szigorral hajtották végre, mert pl. Gázában még 395-ben is nyitva voltak pogány templomok.14 A rendeletek ellen szót emelhettek po- gány előkelőségek, végrehajtásukat lassíthatták tartományi kormányzók. Tudomásunk sze- rint Olympia mellett senki sem emelt szót. A császár korábban, már 391-ben, 392-ben ki- adott törvényei is azt tűzték ki célul, hogy megszüntessék a pogány szentélyek vonzerejét.15 Milyen rendelkezéseket hozott valójában Nagy Theodosius a versenyekkel kapcso- latban? Szabályozta azt, hogy pl. aranykoszorút győzelmi díjként csak konzul adományoz- hat, aki méltó életvitelére való tekintettel erre engedélyt kapott a császártól; csak mégha- tározott napokon, csak délelőtt lehet játékokat és versenyeket rendezni; tilos ״solis die”, azaz vasárnap a népnek látványosságokat rendezni, és azok nem zavarhatják az istentiszteletet.16 391-től kezdve sem éjjel, sem nappal nem volt szabad pogány templomo- kát látogatni, tilos volt áldozatokat bemutatni, a törvénysértőket pénzbüntetésre és va- gyonelkobzásra ítélték.17 392 után sehol, semmikor sem volt szabad áldozatokat bemutat- ni, beleértve a ״thurificatio”-t is.18 Ugyanezt valamivel élesebben fogalmazta meg az egyik 395-ben kelt törvény.19 Az egyik 399-ben kelt törvény tilalmazta a pogány templomok le- rombolását, de ugyanakkor tiltotta bennük az áldozatbemutatást is. Az kétségtelen, hogy Olympiának mint kultuszhelynek a sorsát megpecsételték ezek a törvények, de nem ezek okozták a sportversenyek megszűnését. A versenyek az általános érdektelenség, a sokfelé megrendezett sokféle verseny miatt szűntek meg. 3. Az ״AGÓN”-KÉPEK AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN Az evangéliumokban viszonylag ritkán bukkanunk az ״agón”/״certamen” kifejezé- sekre és származékaikra (agónizeszthai, gümnazein, sztaphanosz), de annál gyakoribbak Szent Pál leveleiben, és az ún. pasztorális levelekben. Nyitott kérdés, vajon közvetlenül az életből kölcsönözték-e ezeket a verseny-képeket, vagy irodalmi átvételről és alkalmazásról volt-e szó. 13 The Cambridge History. I., The Christian Roman Empire. 2. Ed.. 1961,59394־. old. 14 JONES. A.H.M.: Lo sfondo sociale della lotta fra paganesimo e cristianesimo. In: ״II conflitto fra paganesimo e cristianesimo nel IV. secolo”, ed. A.Momigliano, Torino, 1968,28. old. 15 A császár valláspolitikáját számos tanulmány vizsgálja: A. LIPPOLD: Die Kaiser Theodosius der Grosse und Theodosius II. Stuttgart, 1972, 122. old. (Paulysche Realencycklopedie, Supplementband XIII.); H. DÖRRIES: Die christliche Intoleranz und die theodosianische Reichskirche, Wort und Stunde I, Göttingen, 1966,65-80. old.; W. ESLIN: Die Religionspolitik des Kaisers Theodosius des Grossen, Wege der Forschung, CCCVI, Darmstadt, 1986, 87-112. old.; GAUDEMET. J.: La condamnation des pratique paiennes en 391, Epektasis, Melanges offerts au Cardinal Jean Daniclou, Paris. 1972.597-602. old.; PIETRI, Chr.; Damase et Theodose, Epektasis, 627-34. old.: ROUGE, J.: La legislation de Theodose contre les hcretiques, Epektasis, 635-49. old.) 16 Codex Theodosianus, XV,5,2. 17 Codex Theodosianus, XVI.7. 18 Codex Thedosianus, XVI.10,12. 19 ״Statuimus nullum ad fanum vel quolibet templom habere quempiam licentiam accedendi vel abominanda sacrificia celebrandi quolibet loco vel tempore.” Codex Theodosianus, XVI. 10.13. 70
