Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Vanyó László: Olympia és a korai kereszténység (A hely és az eszme sorsa a történelemben)
Az evangéliumokból világos, hogy az apostoli egyház Krisztus egész életét működését ״agón”־ként értette, olyan küzdelemként, amelynek eredménye a gonoszság fölötti győze- lem, a démoni erők és hatalmak megsemmisítése. Jézus ereje ebben a küzdelemben az ima, a Szent Lélek. Ilyen ״agán” az, amikor szenvedése előestéjén Krisztus imádkozik: ״és agóni- óban lévén még megfeszítettebben imádkozott” (Lk 22, 44). Megjegyzendő, hogy a szentírási verset nem hozza minden kézirat. A fordításnál meghagytuk a görög kifejezést, mert a külön- féle nemzeti nyelvű fordítások eltérően értelmezik a szöveget. Az ״agónia” jelenti az erők végső megfeszítését, összeszedését valamilyen végső küzdelemhez, de jelenti a valamilyen mű megkezdésekor fellépő lelki szorongást is.20 A Lukács-evangélium fent idézett helyén sem egyszerűen halálfélelemről van szó, hanem a győzelem miatti aggódásról, mert a világ üdvö- zítését eldöntő küzdelemről van szó.21 Ugyanez a ״küzdelem” folyt Krisztus háromszoros megkísérlésénél, amelynek eredménye a Sátán legyőzése22 23, Krisztus egész szenvedése és ál- dozata ״küzdelem”, amelynek végén látjuk őt ״ dicsőséggel és tisztelettel koszorúzva” (Zsid 2,7- 9) a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint, aki a 8. zsoltár szavait idézi Jézusra. Ebben a zsoltár- ban az ember maga is dicsőséggel és tisztelettel koszorúzott lény, alig az angyalok alá alázva. Az evangéliumok Krisztus-képének ezek a mozzanatai azért fontosak, mert egyrészt megmutatják, hogy Jézus áldozata és szenvedése nem értelmezhető megadásnak, önfel- adásnak, beletörődésnek, hanem vállalt küzdelemnek, amelynek célja és értelme van, amely szenvedés a fizikai, testi világban, de diadal a szellemi világban, és így példa minden benne hívő számára. Ezért váltak az ״agón”-képek az ókeresztény intelmek állandó alko- tóelemeivé. Már idéztük a 8. zsoltár sorait a Zsidókhoz írt levél elejéről, most idézzük a le- vél végéről a sorokat, amikor a szerző a keresztényekre alkalmazza az ״agón”-t: ״ Mi tehát, akiket a tanúk oly hatalmas felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a szorosan ránk fo- nódó bűnt, és kitartóan fussuk meg az előttünk álló versenypályát (agóna)" (Zsid 12,1. A for- dítások nem élnek mindig következetesen és elég plasztikusan az ״agón”-képek mozzana- taival. Pl. ezen a helyen ״csábító” bűnt, vagy ״behálózó” bűnt fordítnak, amely utóbbi a megfelelőbb, de még kifejezőbb a ״ránk hurkolódó”, ״ránk fonódó” bűn, amely birkózó el- lenfélként igyekszik az emberre fonódni.) ״Harcold meg a hit jó harcát (ton holon agóna tész piszteósz), szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, és letetted a hitvallást szá- mos tanú előtt” (lTim 6,12). Maga Pál írja: ״nagy küzdelemben (en polló agóni) hirdettük nektek Isten evangéliumát” (ITesz 2,2). ״Akarom, hogy tudjátok, mekkora küzdelmem érte- tek és a laodikeiaiakérl, akik testben nem is látták arcomat” (Kol 2,1); ״ Nektek jutott a kegye- lem, hogy ne csak higgyetek, hanem szenvedjetek is Krisztusén, ugyanaz legyen küzdelmetek, melyet nálam láttatok és most hallotok” (Fii 1,29-30). Az evangéliumban Krisztus erre intette tanítványait: ״ törekedjetek (agónizeszthe) be- menni a szűk kapun" (Lk 13,24). Kifejezetten az antik agón-ra utalnak Szent Pál szavai: ,A küzdők pedig valamennyi- en megtartóztató életet élnek minden tekintetben. Azok, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi azért, hogy hervadhatatlant" (lKor 9,25). A keresztény agónnak lelki és közösségi jelentő- sége van, nem egyéni teljesítmény22. A keresztény agón nem ér véget evilágon, hanem foly20 Diogenes Laertios, De vitis philosophorum, VII,1.13.; Aristoteles. Rhetorica I,9,1367a 15.: Josephus, Antiquitates 11,241, cs 362.; Philon, Legatio ad Gaium 243; 2 Makk 15.19. 21 Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, I, 140, ״agón”, Stauffer. 22 Mk 1.12-13; Lk 4,1-13; Mt 4,1-11. 23 Vö. Kol 1,28-29; lTim 4,10. 71
