Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Szabó Péter: A püspökválasztást érintő szabályozás változásai a keleti katolikus egyházjogban
A választás ezeknél sajátos, három szakaszból álló eljárásmód szerint zajlott. Az első- ben a pátriárkának, a 394. kánonban felsorolt tulajdonságok figyelembevételével, informáci- ót kellett gyűjteni az egyes potenciális jelöltek alkalmasságáról. Ehhez titokban kikérhette az érintett egyházmegye papjainak véleményét is (252. kán. 1. §). A második szakaszban a pát- riárka által összehívott ״püspökválasztó szinóduson” a püspököknek a választás 102-120. kk. által leírt általános szabályainak megfelelően, ám mindig abszolút többséggel kellett a püs- pöki hivatalra szabad belátásuk szerint legalkalmasabbnak vélt személyt megválasztaniuk (252. kán. 2. § 2°).5 Harmadik lépésben a pátriárkának kérnie kellett az Apostoli Szentszék- tői a választás megerősítését (253. kán. 1. §). A megválasztott személy csakis a pápai megerő- sítés ulán volt értesíthető, amikor is nyilatkoznia kell hogy vállalja-e a hivatalt (2. §). Az üresedésben levő püspöki szék betöltésének meggyorsítása érdekében a 254. ká- non (előzetes jelöltlista állításának bevezetésével) kilátásba helyezett egy másik eljárásmó- dot is. Eszerint a püspökválasztó szinódus összeállíthatta a püspökségre alkalmasnak ítélt személyek pápa által jóváhagyandó listáját. Ha egy később püspökké választott személy már szerepelt e listán, az Apostoli Szentszék egyszerű értesítése mellett, rögtön tudomásá- ra lehetett hozni a választás eredményét. (Ugyanakkor a pápa által megadott jóváhagyás- ok hat hónap után automatikusan érvényüket vesztették.6) Mint látható, a mp. Cleri sanctitati szabályzata tulajdonképpen azt a gyakorlatot ve- zeti be valamennyi pátriárkái egyházban, mely többségüknél - legalábbis IX. Pius óta -pá- pai részeleges jog formájában már egyébként is érvényben volt. Ugyanakkor a 251. kán. megfogalmazásmódjának kizárólagos jellege (״abrogatis privilegiis et consuetudinibus contrariis") érthetően negatív hatást váltott ki a melkita és a maronita egyház tekintetében, amelyek ezideig érintetlenül őrizték a püspökválasztás szabad, azaz pápai megerősítést nem feltételező gyakorlatát.7 8 Az Orientalium Ecclesiarum kezdetű zsinati határozat püspökválasztás rendjére vonatkozó előírásai és a zsinat utáni gyakorlat Azon kérdés tekintetében, hogy a II. Vatikáni Zsinat mennyiben módosította közvet- lenül a katolikus egyház akkor hatályos jogszabályait, illetve mennyiben csak a későbbi jog- alkotást orientáló irányelveket fektetett le, a zsinat utáni irodalomban nem alakult ki egy- séges nézet.* A püspökválasztásra vonatkozóan két zsinati alapelv tartandó szem előtt. Egyrészt a keleti katolikusokról szóló határozat előírta, hogy a pátriárkái szinódusokat az 5 Ugyanez a pont viszont pátriárkái részleges jog keretében lehetővé tette a jelöltállítási jog pátriárkának való fenntartását is. 6 EDELBY. Les Eglises, 364.: KHOURY. J., La seelta áei veseovi ne! Codice dei canoni déllé Chiese orientali, in Apollinaris 65 (1992) 80. 7 Ugyanakkor a Keleti Kongregáció XV. Benedek idejétől e két egyház vonatkozásában is megkövetelte a püs- pökválasztás eredményének Szentszékkel való hivatalos közlését. Azokat megjelentették az Acta Apstolicae Sedis c. közlönyben, méghozzá a választások pápai ratifikációjáról szóló záradékkal: De CLERCQ, Ch.. Les personnes selon le nouveau droit canonique oriental, in Revue de droit canonique 8 (1958) 15. 8 A zsinati rendelkezések és határozatok közvetlen objektív norma értékéről alkotott nézethez lásd pl.: GISMONDI, P, Iprincipi conciliari e it diritto canonico, in II diritro ecclesiastico 79 (1968) 3-22; UA., II diritto della Chiesa dopo il concilio. Milano 1973.40. kk. Mások ellenben megkérdőjelezik a zsinati dokumentumok- nak a közvetlen végrehajthatóság értelmében tulajdonított normatív karakter helytállóságát: vö.: = 61 =----
