Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Szabó Péter: A püspökválasztást érintő szabályozás változásai a keleti katolikus egyházjogban
I. évezrednek megfelelően kell helyreállítani, beleértve a szerv püspökválasztó jogának el- ismerését is (OE 9). Másrészt a LG 24 b a püspöki hivatalba való beiktatás elengedhetet- len feltételeként jelölte meg a pápával való egyházi közösség fennállását, illetve a kánoni küldetés valamilyen törvényes formáját. Az OE 9c püspökválasztásra vonatkozó kijelentését az első kommentárok úgy értei- rnezték, hogy az a pápának egyedi, azaz kivételt képező esetekben helyez kilátásba beavat- kozási lehetőséget, ami nem jelent a püspökválasztás rendes menetében történő rendsze- rés részvételt.4 * * * * 9 Mások, a kérdés ökumenikus súlyára való tekintettel hangsúlyozták, hogy a primátusi hatalom nem szenved sérelmet azzal, ha az elkövetkezendő kodifikáció a keleti püspökök választásának eljárásában esetleg a Szentszékkel való konzultációt sem tesz majd kötelezővé. Egy ilyen értelmű rendelkezés ugyanis nyilvánvalóan nem egy jogról va- ló lemondást, hanem csak annak rendszeres gyakorlásától való eltekintést jelentene.10 * Az zsinati határozatra hivatkozva, a melkita pátriárkái szinódus már 1965-ben beje- lentette, hogy a továbbiakban saját eljárásmódot követve, a mp. Cleri sanctitati által előírt megszorítások figyelmen kívül hagyásával fog eljárni a püspökválasztásoknál.11 (Ez a gya- korlatban a XII. piuszi törvényhozást megelőző saját fegyelmi rendhez való visszatérést je- lentette volna.) Az Apostoli Szentszék viszont a továbbiakban is nélkülözhetetlennek nyíl- vánította a választási eljárásba történő saját közreműködését. Az e tekintetben követendő eljárásmódot egy a Keleti Kongregációtól eredő, a keleti katolikus pátriárkákhoz címzett levél közölte (1966. június 22).12 Ez - a hagyományos, utólagos megerősítéssel szemben - a gyorsabb, listás választási rendet részesítette előnyben. A szóban forgó lista összeállítá- sában - különös módon - immár nem szánt szerepet a püspököknek, azt kizárólagosan a pátriárka hatáskörébe utalta. Ha a listán már szerepelt, a szinódus által megválasztott sze- mély ugyan már nem szorult megerősítésre, mégis az Apostoli Szentszék esetleges ellenve- tésének hiányáról külön kellett megbizonyosodni. Ugyanezen levél indoklása szerint a be- vezetett eljárás előnye, hogy általa a Szentszéknek alkalma nyílik azonnal hozzájárulását (adhaesio) adni a szinódus által szabadon megválasztott személyhez. (Előzetes hozzájáru- lás hiánya esetén azonban továbbra is csak annak utólagos elnyerése után lehetett a válasz- tott nevét közzétenni.) Az utólagos megerősítésről az előzetes hozzájárulás rendszerére való áttérés nem el- hanyagolható - mindenekelőtt elvi jelentőségű - változást jelent. A Cleri sanctitati 89. ká- !ionjából adódóan, a hivatal betöltése megerősítés révén (per confirmationem) történt, ha az előzetes lépésben a választás nem szabad jellegű volt. Ez esetben a választásnak csak a jelölt meghatározása volt az eredménye, de az illetékes felsőbb hatóság utólagos intézkePETRONCELLI, M, Dirillo canonico. Napoli 71976,195-196. Ha a zsinatnak nem is volt közvetlen célja jogszabályok kiadása, bizonyos rendelkezései mégis (mind kiadójuk, mind kihirdetési és megfogalmazásmódjuk alapján) alkalmasak voltak arra. hogy az akkor hatályos jogrendet akár közvetlenül is módosítsák. Mivel az egyes dokumentumok - közös műfaji megnevezésük ellenére is - jogi értékük szempontjából eltérő jellegű rendelkezéseket tartalmaznak, jogrendre gyakorolt hatásuk megállapításához az egyes konkrét zsinati helyek tartalmi szempontból történő vizsgálata szükséges; Lo CASTRO. G.. La qnalificazione gittridica delié dcliberazioni conciliari ncUe fonti di dirillo canonico, Milano 1970; 293-294. 9 POSPISHIL, V. Orientalium Ecclesiantm, the Decree on the Eastern Catholic Chinches of the II. Council of Vatican, New York 1965, 34. 10 (U(EK. I.. Opinioni snlla stivtlura delfiituro codice di dirillo canonico delle Chiese orientali, in Concilium 3/8 (1967) 157-158. " Vö.: EDELBY. Les Églises, 362. 12 BROGI, M., Nomine vescoviU nclle Chiese orientali cattoUche, in Kanon VII (1985) 132-133. = 62
