Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Szabó Ferenc SJ: "Magyarország apostola és tanítómestere"
traktátusok (bár mély teológiai eszmefuttatásokat is találunk bennük), hanem vallomások Prohászka megélt lelkiségéről, Jézussal való legbensőbb kapcsolatairól. A legnagyobb titok - Mysterium fidei - Isten velünk és bennünk lakozása. Ezt a titkot csodálja, imádja, éli és énekli Prohászka. ״Az oltárhoz járulok s veszem Krisztus testét s iszom vérét, s tele van a szám borral, vérrel, tűzzel, mennyei források erejével...” (1923. máj. 9.) Az Élet kenyerében pedig ״az Isten-imádás non plus ultrájáéról, a szentmiséről ír: ״A napnak is vannak protuberanciái, azt mondanám, excessusai, mértéktelen kitörései, s ezek- kel a fakulákkal rendez kivilágítást a rémesen sötét világűrben. A földnek is vannak protu- beranciái, azok a hegyek, s azok közt a legrémesebbek talán a déli sarkvidék vulkánjai, me- lyek hónapos éjszakákba világítanak bele. De vannak a lelki világnak is protuberanciái, lo- bogó fakulái, s ezek az eucharisztikus Úr Jézus szívének lángjai. Lángtengerek suhogásai, tűzoszlopoknak rémes sötétségbe belemeredései. Ali, Uram, mily titkoknak s mily látomá- soknak színhelyei a te oltáraid; elborítanak minket majd az érzés sejtelmeivel, majd gyor- san tűnő s villámló fényekkel. Mintha tengerek fenekén térdelnénk, - óriási titkoknak, 8000 méter magas tengeroszlopoknak nyomása alatt mint alázatos kariatidok; ott térde- lünk s szinte csodáljuk, hogy élünk! Emberek nagy hitben, kiknek öntudata azonban csak »sub coruscamine transeuntis scintillae«: egy-egy ellobbanó szikrának fényében látják meg, azaz inkább sejtik meg a nagy valóságot” (ÖM 24,346). Prohászka egész bölcseleté és teológiája már ebben a ״scientia saporosa”-ban sűrű- södik össze, amely a szentek tudománya, azoké, akiket tüzes látomások között ragad ma- gához Isten és az ״amor sanctus” énekét zengik. :Is Sk Sí: Csak néhány színvonást villantottunk fel Prohászka leikéből. Az előbb jelzettekből érthetjük meg Prohászka ״lelkiségét”. Végeredményben ez ״lelkének” vetülete, megnyilat- kozása. Amit megélt, azt hirdette a szószékről, ezt tanította mint esztergomi spirituális, mint lelki vezető (lelkigyakorlatok adásával), ezt konferenciabeszédeivel, és minden írásá- val, főleg elmélkedéseivel. A magyar papság már ismerte Prohászkát a Magyar Sión cikkeiből, mielőtt apostoli hatósugara az egész országra kiterjedt volna. A KathoHkus Szemlében írt dolgozataiból pe- dig az értelmiségiek öntudatosabb csoportja került kapcsolatba szellemével. 1892-től Prohászka már megjelent a budapesti szószékeken és előadóasztaloknál (először Szent 1st- ván napján a Mátyás-templomban, 1893-ban pedig a pesti Katholikus Körben). De csak a század elejétől sűrűsödtek szereplései a fővárosban, illetve szerte Nagy-Magyarországon. Hirdeti XIII. Leó szociális elveit; ösztönzésére létrejön a Philippinum papi egyesület, amelyből 1902-ben kinő a Regnum Marianum. Előadásokat kezd tartani a Glattfelder Gyula alatt újraéledő Szent Imre-körben; majd több más fórumon előadásokkal, hitvédel- mi konferenciákkal lép fel. Azt hirdeti, amit a Diadalmas világnézetben és más könyveiben bővebben kifejtett. 1901 farsangján kezdte meg a budai vártemplomban, kizárólag a férfi- ak számára konferenciabeszédeit, amelynek hihetetlen sikerük lett. A konferenciák végén a férfihallgatóság jó része elvégezte húsvéti gyónását (sokan évtizedek óta először gyón- tak). Ez volt a magyar katolikus értelmiség lelki újjáéledésének születése. A férfi-, majd nemsokára a női konferenciák országosak lettek. 1903 után már a Budapesti Egyetemi Templomban tartotta konferenciabeszédeit. (Ezekből lett az ÖM 13. kötetében a Dominus Jesus c. sorozat, amely először 1903-ban kis füzetben jelent meg.) 57
