Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Pápai Lajos: Az Egyház az ökumenikus párbeszédben
156 után a ״Martyrium P01ycarpi”-ban négyszer fordul elő, mint az Egyház kísérő jel- zője. Itt is a címzésben, és a XIX,2-ben jelenthet egyetemest, de a XVI,2-ben kétség nél- kül a valódi Egyházat jelenti, szemben a csoportocskákkal, amelyek Egyháznak mondják magukat, de nem azok. A III. századtól már biztosan látható a katolikus jelző értelme: jelzi az egész világon jelenlévő igazi Egyházat, vagy egy helyi közösséget, amely kommunióban van ezzel az Egy- házzal. Hans Uis von Balthasar szerint az Egyház ״katolikus”, ״mert önmagába rejtve Isten egész élő igazságának Misztériumát, arra kapott felhívást, hogy az egész világon közölje azt minden teremtménynek missziója által.” (H. Urs von Balthasar: ״Credo” Nouvelle Cité, 1992. Paris, 97. lap; ״Hiszek” Elmélkedések az Apostoli Hitvallásról, JEL Kiadó, 1996. 53. o. A katolikus Egyház mindebből levonta a következtetést: az ״egy, szent, katolikus, apostoli” anyaszentegyház: a katolikus Egyház. A II. Vatikáni Zsinat itt hozott egy lé- nyeges kiegészítést, ami megnyitotta a katolikus Egyház számára az ökumenikus mozga- lomban való valódi részvételt s ezt később majd az ״existit in” teológiájaként ismertet- jük. A magyar protestánsok szívesebben fordítják a katolikust ״egyetemes”-sel. (Bár kül- földön sok helyen, így pl. Franciaországban is megtartották az apostoli hitvallásban a kato- likus (״catholique”) kifejezést. S ezt úgy értelmezik, hogy van egy nagy ״egyetemes” keresztény Egyház, és ez az Egyház él a különféle ״felekezetekben”. Ebből eredően a látható, szervezeti, szentségi, ta- nításbeli egység problémája is egészen másként vetődik fel számukra. Most nézzük meg röviden a főleg magyarországi protestáns (református) egyházké- pet, az egységről vallott elképzelést, majd a katolikus Egyház álláspontját a II. Vatikáni Zsinat, az Ökumenikus Direktóriumok és az ״Ut unum sint” enciklika alapján. Az egyik fő forrás dr. Kocsis Elemér: Dogmatika c. teológiai jegyzete, 1976, Debrecen. ״A protestantizmus problémája valójában az egyházról szóló tanításból nőtt ki” - mondja. (I. m. 163. lap). Luther és Kálvin nem tagadták az Egyházat, nem az Egyház ellen harcoltak, hanem annak megreformálásáért, az ״igazi” Egyházért. A Heidelbergi Káté így fogalmaz: ״Mit hiszel a közönséges keresztyén anyaszentegy- házról? - Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetét gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.” (54. kérdés). Az Egyház szolgálatával kapcsolatban pedig: ״Mit értesz a »szentek egyességén«? - Először, hogy minden egyes hívő, mint tag az Úr Jézus Krisztusnak, minden ő javainak és ajándékainak osztályrésze, továbbá, hogy ki-ki kötelességének ismerje, hogy Istentől nyert ajándékait készséggel és örömmel a többi tag javára és üdvösségére fordítsa.” (55. kérdés). ״A reformátori kor ekkleziológiájából világosan látható - mondja Kocsis Elemér - a krisztológiai és pneumatológiai megalapozás. Isten Fia gyűjti az Egyházat Szentlelke és igéje által egy olyan közösségbe, amelyben minden tag kapcsolatban van a Fővel, hogy tő- le kapott ajándékokkal szolgáljon.” (Kocsis E. i. m. 164. lap) A felvilágosodás korától kezdve a teológiai racionalizmus holt vágányra vitte a pro- testáns egyháztant is. Ennek visszahatásaként az ún. ״piétizmus”, bár kereste a 43
