Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Kiss Imre: Lehet-e a Szentháromság modell a társadalom számára?
Milyen társadalom felé haladunk? Mindeddig főként európai szerzők gondolataira hivatkoztunk. Ha egy pillantást ve- tünk a latin-amerikai szövegekre, meglátjuk, hogy jól lehet hasonló metódust használnak, de a drámai társadalmi helyzet miatt, amiben élnek, más színezettel és hangsúllyal beszél- nek a Szentháromságról a társadalommal kapcsolatban. Például azt mondják, hogy a szegények, mint akik a társadalmi változásokban a jogok, a szerveződések és az aktív részvétel alanyai, fölfedezik Istenben az Atyát, akit a Biblia úgy mutat be számunkra, mint az elnyomottak Szabadítóját, a szegények Igazságát, az árvák és özvegyek Védelmezőjét, olyan Valakit, aki egy szabad és testvéri népet gyűjt egybe. Fölfe- dezik Jézust, a Fiút, mint aki Isten Országának megalapítója, ami megvalósul a történelem- ben, fölforgatva meggyőződéseket és struktúrákat a szegények, az elhagyottak, az utolsók érdekében. Ezért Jézus az ellentmondás jele, és mivel végsőkig hűséges ügyéhez, eljut a ke- reszthalálig. Fölfedezik a Szentlelke!, mint az igazság Lelkét, mint az emberek ítéletével szemben Isten ítéletének Lelkét, a fényesség és erősség Lelkét, hogy örömmel tanúskodja- nak az ellenségeskedések közepette, a tragikus társadalmi szituációkban és az üldözésben... Egy másik latin-amerikai hang összefoglalja mit jelent a szentháromságos minta az emberi társadalom számára: ״A három isteni személy közösségéből származik az ösztönzés az emberi személy, a társadalom, az Egyház és a szegények felszabadítására, kettős értelemben is: kritikus és konstruktív értelemben. Az emberi személy arra hivatott, hogy minden egoista mechaniz- must fölülmúljon és megélje a közösségre szóló hivatását. A társadalom támadja a Szent- háromságot, amikor egyenlőtlenségre szerveződik, ellenben tiszteli, amennyiben előnyben részesíti mindenki részvételét és kommúnióját, és létrehozza az igazságot és egyenlőséget mindenki között. Az Egyház annál inkább a szentháromságos kommúnió szakramentuma, minél inkább megoldja a keresztények közötti egyenlőtlenségeket és a különböző szolgá- latok közötti egyenlőtlenségeket, és minél inkább törekszik az egységre és éli azt az egysé- get, ami a különbözőségekben való egyiittlétezést jelent. A szegényeket ösztönzi, hogy visz- szautasítsák szegénységüket, mivel ez bűn a szentháromságos kommúnió ellen”.2 Ezt támasztja alá még egy jeles német, református teológus rövid utalása, aki már jó ideje kutatja a szentháromságos teológiát és annak társadalmi következményeit: ״Csak egy olyan emberiség tükrözi a háromságos Istent, amelyik egy, egyetlen és egyesítő, osztályuralom és diktatórikus elnyomás nélkül. Ez az a világ, amelyben az embe- reket a többiekkel való kapcsolataik határozzák meg és nem a hatalmuk vagy, hogy mennyit birtokolnak. Ez az a világ, amelyben az embereknek mindenük közös és mindent megosz- tanak, kivéve személyes jellemvonásaikat”.3 ״A Szentháromság képére” Ha az emberek képesek a szentháromságos dinamikát élni, az azért van, mert ״Isten képére” lettek teremtve (Tér 1,26). Létezik olyan teremtmény, akiben megtalálható ennek ősmintája? נ L. BOFF, Trinittí e sóddá, Cittadella E., Assisi 1987,294-295, vö. meg ID., Trinitá: la migliore comunitú, 1990. י J. MOLTMANN: in: Sulla Trinitá, M. D'Auria Ed., Napoli 1982. 36.----= 26
