Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Vanyó László: Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) "a szentek közössége"-cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál
A Márk-liturgia szövege remekül mutatja ezt: ״Mert Te felülmúlsz minden fejedelemséget és hatalmasságot és erősséget és urasá- got és minden néven nevezhetőt akár ebben a világkorszakban, akár az eljövendőben! Körülötted állnak a szent angyalok ezrei és tízezrei, és a főangyalok seregei, körülöt- ted áll a két legtisztelctreméltóbb élőlény, a sokszemű kerubok és a hatszárnyú szeráfok, melyek két szárnyukkal befödik az arcot, kettővel a lábakat, és kettővel lebegnek, egymás- nak kiáltván soha el nem némuló ajakkal és el nem hallgató dicsőítéssel (theologiaisz) éneklik a háromszor Szent győzedelmi himnuszát, kiáltván, dicsőítvén, és mondván a te fenséges dicsőségednek: Szent, Szent, Szent az Úr, Szabaóth, telve az ég és a föld a te szent dicsőségeddel.”56 Az ima magja az íz 6 látomása, amelyet igen jellegzetesen módosít: a templom kitá- gul, ég lesz belőle, belefűzi az Ef 1,21 kifejezéseit (״...a mennyben a jobbjára ültette, minden fejedelemség, hatalom, erő és uralom, s minden néven nevezhető méltóság fölé, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá vetett, és az egész Egyház fejévé tette őt, ez az ő leste és teljessége, aki mindent mindenben betölt”) a próféta szövegébe, mert Krisztus maga a ״templom”, aki mennybemenetelével felvitte templomát is, és ezzel a templomi li- turgia szükségképpen kozmikus liturgia lett. Beilleszti a szövegbe az angyalokat, főangya- lókat, kerubokat. Mint a Dán 7,10. A földi templom helyét átvette tehát a mennyei Jeru- zsálem, a szeráfok is csak az alsóbbrendű angyalok hátterében láthatók. A zsidóság csak militárisan, de nem hieratikusán tagolta az angyalvilágot, a szeráfo- kát mindig a jeruzsálemi templomhoz kötötte.57 Az Izajás-szöveget a Qedusa az Ez 3,12- vei bővítette: ,/ildoti legyen az Úr dicsősége nyugalma helyén ”, azaz Jeruzsálemben dicsér- tessék az Úr dicsősége. Ez a szövegbővítés téri leszűkítést célzott. Az Ige ״közöltünk lakozott" (Jn 1,14), ha Izajás látta Isten dicsőségét, akkor Jézus di- csőségét látta: ״így szólt Izajás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla” (Jn 12,41). A zsidóké volt Isten dicsősége (Róm 9,4). Jézus mennybemenetelével a dicsőítést is magával vitte, az Olajfák hegyére vonult, ahol Jézus a mennybe ment,58 59 a ״Sanctus, Sanctus, Sanctus” is ve- le ment a mennybe. A jeruzsálemi templomból lett a keresztény felfogásban az Úr dicső- ségével betöltött menny és föld. A térben korlátlan és időben szüntelen dicséret fogalma ismeretlen volt a zsidóságban. 5. A ״szentek közössége” az apostoli hitvallásban A ״communio sanctorum” hitvallási cikkely első szövegtanúja Remesianai Nicetas, de nem hagyható figyelmen kívül a Dom G. Morin által 1904-ben publikált ún. ״Fides S. Hieronymi”.59 Van még egy régi örmény hitvallási forma is, amelyben olvassuk: ״(hiszem) a bűnök bocsánatát, a szent egyházat, és a szentek közösségét.”60 56 F. E. BRIGHTMAN and C. E. HAMMOND, Liturgies eastern and western, I. Eastern Liturgies, Oxford, 1896, 131. old. 57 Das Buch von Engeln, 43. old. 58 Eusebios, Dem. ev. VI,18,23. 59 Anecdota Maredsolana, III,III, 199. kk. A Clavis Patrum Latinorum, 638. nem ismeri el Jeromos hiteles művének, hanem valaki - nem Jeromos - állította össze 381-ben. Valójában Jeromos egyéb műveiből nem igen igazolható a ״mennyei egyház” eszméje. Vö. Y. BODIN, Saint Jerome et l’Église, 1966. 60 H. HAHN, Bibliothek der Symbolen, paragrafus 138. 71
