Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Vanyó László: Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) "a szentek közössége"-cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál
kultusza kapcsolja egységbe, mert az angyalok is hódolnak az Igének, mint a földi egyház tagjai is. Az nyilvánvaló, hogy a praeexistens mennyei Egyház fogalma nem platóni eszme, hanem Órigenész előtt már a keresztény tradíció része, volt szentírási hivatkozási alapja. Az ״ecclesia coelestis” és ״ecclesia terrestris” egysége a gnosztikus dualizmus ellen irá- nyúlt. Helyenként színezi Órigenész apocatastasis-tana, de mindenütt kitapintható a tradi- cionális alap, a támaszkodás Alexandriai Kelemen, a 2. Kelemen-levél, Hermasz Pásztorá- nak gondolataira, a Zsidókhoz írt levél, a Jelenések könyve, Szent Pál kijelentéseire. Mind- két alexandriainál megfigyelhető, hogy általában a földi egyházról beszélnek először, utá- na az eszkaton egyházáról, végül a praeexistens egyházról. A földi és mennyei Egyház eszméjét úgy is jellemzi a szakirodalom, mint ckklezio- lógiai ״dychotomiát”. Megjegyzendő: a mennyei és földi Egyház között az alexandriaiak nem láthattak áthághatatlan szakadékot, mert pl. Órigenész szerint csak Isten tiszta szel- lem, az angyalok azonban, noha szellemi lények, de van valamilyen testük. Az nehezebb kérdés az, hogy a mennyei Egyház praeexistenciáját a kettős teremtés (szellemi/testi), vagy csak az egyszeri teremtés és a későbbi üdvtörténet különbsége alapján kell-e érteni. Való- jában azonban ezek az alexandriai szerzők mind a vertikális, mind a horizontális tengelyen egy Egyházat ismernek, a múlt és jelen, jövő helyi egyházai, az angyalok, a megdicsőült szentek és vértanúk közössége is ugyanazon egyházhoz tartozik. A történelmi tapasztalat azt mutatja, ahol ez a ״dychotomia” megvolt, ott soha nem éleződtek ki annyira a fegyel- mi kérdések nyomán keletkezett viták, mint olyan helyi egyházakban, amelyekben a horizontalizmus uralkodott, mint pl. Karthágóban. Az eddigi kutatással ellentétben a ״communio sanctorum” hitvallási cikkely gyöke- rét az alexandriai teológiában látjuk, amely sokat nyújtott a korai szerzetességnek is, amelyben kétségtelenül fontos eszmévé vált oly módon, hogy a mennyei és földi Egyház közössége és egysége eszméjének gnosztikus történelmi feltételei és felhangjai elvesztették időszerűségüket, feledésbe merültek. 4. A MENNYEI ÉS FÖLDI EGYHÁZ A LITURGIKUS SZÖVEGEKBEN ״Az Egyház útja a földi Jeruzsálemből vezet a mennyeibe, a zsidók városából az an- gyalok és szentek városába” - ezzel a mondattal kezdi könyvét E. Peterson.55 A liturgikus szövegek elemzésén keresztül közelíti meg az említett szerző az ״angyalok városát”. Az egyház ״az élő Isién városa” (״polisz”, Zsid 11,8-10), az angyalok gyülekezete, az elsőszü- lőttek ekklésziája (Zsid 12,22). Ez a ״polisz” a történeti egyház előtt létezik. A földi és mennyei Egyházat a Bárány kultusza kapcsolja egységbe. A Jelenések könyve liturgikus leírásai tanúsítják: a kultuszban egyesül a mennyei és a földi egyház. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 4. században alakul ki a római miseká- non, amely így imádkozik: ״szent angyaloddal vitesd áldozatunkat mennyei oltárodra isteni fönséged színe elé...”. Ekkor és ezután nagyon megnövekedett az angyalok kultusza is, ami főleg az 5. századra jellemző. Ebben nemcsak a Ps-Dionüsziosz-féle corpusnak volt szerepe, hiszen az már inkább rendszerezése az addig felhalmozódott eszmei javaknak, hanem min- denekelőtt Órigenész teológiájának, amelyet a Dionüsziosz-féle corpus átmentett az utókor- nak. De szinte minden miseszövegben megvan az angyalok szerepének hangoztatása. 55 ״Der Weg der Kirche führt aus dem irdischen Jerusalem in das himmlische, aus der Stadt der Juden in die Stadt der Engel und der Heiligen.” Das Buch von den Engeln, 13. old. 70 — -
