Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)

1997 / 3-4. szám - Vanyó László: Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) "a szentek közössége"-cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál

formában terjesztette el Canisius Szent Péter annyira népszerűvé vált katekizmusa.3 A Lu- ther-féle Concordienbuche csak lényegtelen apróságokban különbözik ettől.

Szent Hilarius (t 367) poitiers-i püspök igen világosan körvonalazta: ״És nem kétsé- ges, hogy az Apostol Krisztust jelölte meg fundamentumként, ami által úgy látszik, az Úr testének azon egyháza jelöltetett meg a hegyen, amelynek alapja Krisztus, amelyet ugyan- azon Apostol Jeruzsálemnek is nevezett, mondván: ez a mostani Jeruzsálem, és amely fia- ival szolga. Az a fenti Jeruzsálem azonban szabad, és ez a mi anyánk. (Gál 4,24)... Szólal- jón meg Pál, és mondja: A mi polgárságunk azonban a mennyben van. (Fii 3,20.), ahonnan Üdvözítőnket, a mi Urunk Jézust is várjuk, aki átalakítja alantas testünket dicsőséges tes- tének formájára... Lakjuk már most a mennyei Jeruzsálemet, hogy meg ne inogjunk mind- örökké. Miközben ebben lakunk, lakjunk abban is, mert ez a másiknak a formája (másolata)... Ám ez is mennyei, az is mennyei; ez Jeruzsálem is, az pedig az angyalok so- kaságával ünneplők ekkléziája. Ám létezik az elsőszülöttek Egyháza is (Zsid 12,13), és ez az Úrban megalapozott szellemi lények ekkléziája.”4

Az utána következő évezred alatt azonban csak növekedett a tanácstalanság, ami mi- att a ״credo communionem sanctorum” pár szavas hitvallási cikkely irodalma tekintélyes- re növekedett.5

Institutiones Christianae pietatis seu parvus Catechismus catholicorum auctore Petri Canisio. Dilingae, 1586.1. cap.

״Et non ambiguum est Apostolum fundamentum Christum significasse, per quod illa Dominici corporis ecclesia, cuius fundamentum est Christus, significari videtur in monte, quem idem Apostolus et Hierusa- leni nuncupat, dicens: Quae nunc est Hierusalem, et servit cum filiis suis. Ea autem sursum Hierusalem, Ubera est et mater nostra. (Gal 4,24)...Loquatur et Paulus et dicat: Nostra autem conversatio in coelis est (Phil 3,20), unde et Salvatorem nostrum expectamus Dominum Iesum nostrum, qui transformabit corpus humilitatis nostrae, conformatum corpori gloriae suae... Habitemus nunc ecclesiam coelestem Hierusa- lem, ut non moveamur in aeternum. In haec enim habitantes, habitabimus et in illa: quia haec illius for- ma est... Sed et haec coelestis, et illa coelestis; et haec Hierusalem, illa quidem ecclesia angelorum multi- tudine frequentium. Sed est ecclesia primitivorum, et est ecclesia spirituum in Domino fundatorum...” (Tractatus in Ps., 124,4. Sancti Hilarii pictavorum Episcopi, quotquot extant Opera, Parisiis, 1631, 999- 1000. old. PL 9;681.)

A téma irodalmához jelentős a H. Rahner 70. születésnapjára J. Daniélou által szerkesztett ״Sentire Ecclesiam”, Das Bewusstsein von der Kirche als gestaltende Kraft der Frömmigkeit, Herder, Freiburg. Basel, Wien, 1961״ amely többek között H. DE LUBAC SJ., J. DANIÉLOU, L. BOUYER, P.-TH. CA- MELÓT, J. RATZINGER tanulmányait tartalmazza. Nélkülözhetetlen, bár számos ponton revideálandó, G. BARDY két kötete: La Théologie de l’Église de Saint Clément de Rome á Saint Irénée, Paris, 1945.; La Théologie de 1’ Église de Saint Irénée au concile de Nicée, Paris, 1947.; megemlítendő, bár marginá- lis jelentőségű szempontunkból R. F. EVANS, One and Holy, The Church in Latin Patristic Thought, London, 1972. A latin egyházatyáknál ugyanis nem annyira jelentős a gondolat. Annál fontosabb egy kis- sé feledésbe merült kis könyv: E. PETERSON, Das Buch von den Engeln. Stellung und Bedeutung der heilige Engel im Kultus, Leipzig, 1935. J. DANIÉLOU, Les anges et leur mission, Chevetogne... (magyar kiadás: Az angyalok és küldetésük az egyházatyák szerint, JEL Kiadó, 1997.) Nagyon átfogó tanulmány a szentek egyezségének eszméjéről: J. P. KIRSCH, Die Lehre von der Gemeinschaft der heiligen im Christ- liehen Altertum, Forschungen zur Christlichen Literatur- und Dogmengeschichte, hrsg., Dr. A. Ehrhard und Dr. J. P. Kirsch, 1,1, Heft, Mainz, 1900 230. old. Újabb munka: G. L. MÜLLER, Gemeinschaft und Verehrung der Heiligen. Geschichtlich-systematische Grundlegung der Hagiologie, Herder, Freiburg, Ba- sei, Wien, 1986. Jó összefoglalást nyújt a kérdésről: J. N. D. KELLY, Early Christian Creeds, London, 3. ed. 1972, 388. kk. Nagy mértékben járul hozzá a tisztázáshoz H. KRUSE cikke: ״Gemeinschaft der Hei- ligen”. Herkunft und Bedeutung des Galubensarlikels, Vigiliae Christianae, 47,3, 1993, 246-259.01d. A forrásszövegek megtalálhatók : A. HAHN - G. L. HAHN, Bibliothek der Symbole und Glaubensregeln der Alten Kirche, Breslau, 1897/ Hildesheim 1962. Vagy: Denzinger-Schönmetzer: Enchiridion Sym- bolorum.

= 61