Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Vanyó László: Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) "a szentek közössége"-cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál
Amiért most ezt a hitvallási cikkelyt szeretnénk vizsgálni, annak több oka van. Az egyik dogmatörténeti indok: az apostoli hitvallás cikkelyének értelmezése még nem zárult le. A II. Vatikáni Zsinat után is bizonyos ״horizontalizmus” uralkodott el, amely végül az ״ecclesia semper reformanda” eszméje után az ״ecclesia semper criticanda et manipulanda” eszméjénél kötött ki. Ebben a perspektívában nem ״mater ecclesia”, nem ״sancta ecclesia”, nem Krisztus öröksége az egyház, hanem inkább alakítandó, általunk fel- virágozta tandó, sőt általunk létesítendő szociológiai alakulat. Az Egyház így bizonyos érte- lemben kiesik a teológiai horizontból, és a pszichológia, szociológia tárgyává válik. A ״Credo Ecclesiam” c. tanulmányában H. de Lubac azt fejtegeti, hogy miként tar- tozik a hit tárgyai közé az Egyház. A hitvallás szövege azt mondja ״Credo in Deum”, és ״credo ecclesiam” tárgyesetben az ״in” praepositio nélkül. Ennek okát abban jelöli meg, hogy csak Isten az, akiben hiszek, aki Jézus Krisztusban többek között az Egyházat is ki- nyilatkoztatta. Az Egyház mégis közvetítő az Úr és a hívő egyén között, az egyén hite ré- szesedés az Egyház hitében.6 Az egyes ember hitét megelőzi az Egyház hite, az Egyház égé- sze megelőzi az egyes tagokat, az nem hol fogyatkozik, hol gyarapodik, hanem mint az Ige Jegyese praeexistens, és Krisztus misztériumához tartozik. 2. Az Egyház a hitvallási cikkelyekben A zsinati hitvallások közösségi jellegűek, a keresztségi hitvallást az egyén tette le. A hitvallási formák végén az eszkatológikus cikkelyhez kapcsolódik az Egyházról szóló arti- kulus. A zsinati hitvallásokban megtaláljuk ״az egy, szent, katolikus, apostoli egyház” tété- lét, de nem találjuk meg a ״szentek közösségét”. A 4-5. században egymás mellett élnek már a keresztségi-, a zsinati-, és a magán hitvallási formulák. Ennek eredményeként a ״szentek közössége”:cikkelyt később, amikor érthetetlenné vált, megpróbálták feloldani az egyetemes zsinati hitvallás ״egy, szent, katolikus, apostoli egyháza” cikkelyében. Az eszkhaton felé emelkedő íven a legtöbb újkori értelmező eljutott az ״ecclesia ab Ábel” fogalmáig, de nem jutott el a ״communio sanctorum” ״communio cum sanctis angelis” eszméig. Ebből a sorból eljut az üdvözölt vértanúk és szentekkel való közösség ál- lításáig G. L. Müller könyve,7 de az angyalokkal való közösségig nem. Álláspontja: az egy- háztörténelem kitágította az üdvtörténet történeti hátterét, így az egyház virtuális körvo- nalai is mind messzebb tolódtak a múltba. Az Egyház tagjait a szeretet kapcsolja össze, tér- mészetes, hogy ha Krisztust imádás és szeretet, úgy tanítványait, a vértanúkat megilleti a szeretet.8 A ״sanctorum communio” hitvallási cikkellyel szemben tanácstalanul állt Sentire Ecclesiam 14-15. old. Ez a különbséget elmagyarázta már Rufinus Hitvallás-magyarázatában, rá- mutatva, csak Isten, a Fiú, a Szent Lélek előtt van praepositio, a többi teremtett valóság tárgyeseiben áll. ״Non dixit ״in” sanctam ecclesiam nec ״in” remissionem... Si enim addidisset ״in” praepositionem, una cum superioribus eademque vis fieret. Nunc autem in illis quidem vocabulis , ubi non de divinitate ordi- natur fides, in Deo Patre dicitur et... In ceteris vero , ubi non de divinitate, sed de creaturis et de mysteriis sermo est, ״in” praepositio non additur, ut dicatur in sancta ecclesia, sed: sanctam ecclesiam credendam esse, non ut Deum, sed ecclsiam deo congregatam.” (PL 21,373) Gemeinschaft der Heiligen. Geschichtlich-systematische Grundlegung der Hagiologie, Herder, 1986,241. old. kk. Mart. Polycarpi, 17,3. ÓÍ, 7,52. old. Az Ószövetségben is Isten ״megemlékezik” Ábrahámról, Izsákról, Já- köbről (Kiv 32,13; MTörv 9,26-29), Dávidról (2 Krón 6,42; íz 55,3). Isten az atyáknak adott ígéretek mi- att könyörül meg az imádkozóii (Dán 3,35). Ezek az ״atyák” a ״tanúk felhője” a Zsid 12,1-ben. 62
