Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Vanyó László: Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) "a szentek közössége"-cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál
Teológia 1997. 3-4. szám VANYÓ LÁSZLÓ Az apostoli hitvallás (symbolum apostolicum) ״a szentek közössége”־cikkelyének értelmezése az egyházatyáknál 1. A KÉRDÉS KÖRVONAIAZÁSA Már a 2. századi keresztény írásokban olvashatunk ״az első (kezdeti), szellemi” Egy- házról, amely a mennyei Egyház. Ennek azonban előzménye, hogy az Újszövetségben is akad néhány a mai exegézis számára is nehezen értelmezhető kijelentés, mint pl.: ״Öröm- mel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába"3 Mert mit jelentsen itt a szentek ״öröksége”, a ״világosság”, az áthelyezés a szeretett Fiú országába? Továbbá, az újszövetségi írások nem egyszer hajlanak arra, hogy az Ószövetséget az angyalok ״korának” tekintsék, hangsúlyozzák közvetítő szerepű- két.1 2 A mennyei Egyház egyrészt jelenti az Istenhez hű szellemek ״egyházát”, másrészt azt a célt, amely felé a földi Egyház halad, és hová az eszkhatonban megérkezik. A mennyei és földi egyház közössége a jelenben és a végben magától értetődő, de nem az a kezdetben. Ez tükröződik abban, hogy a ״szentek közössége” hitvallási cikkelyre adott magyarázatok mind értetlenebbül álltak a ״credo communionem sanctorum” artikulus előtt, hiszen ez a ״közösség”, ״egyezség” az egy, szent, katolikus, apostoli egyház, amely mellett a ״szentek közössége” fölösleges ismétlésnek tűnt. A Catechismus Romanus ״textus receptusa”-ban a ״communio sanctorum” cikkely már zárójelbe került: ״credo sanctam ecclesiam catholi- cam, (sanctorum communionem)”, mert azonosult a ״communio fidelium”-mal. Ebben a 1 Kol 1,12-13: Mct« \apas guyapiaTOuvTC tu) naTpis tu iKavaavn upas cis |1ep18a tou KXppou tiov ayiv ev tu) <(>u)T1. os eppixraTo T!|1as ck tt!s eijoumas tou ctkotous Kai peTc<rn!ae1׳ cis ־rnu ßaaiXeiav tou utou 5דרן) ayairus auTou...). ,Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyeiek között Krisz- tusban minden lelki áldással megáldott minket”. (Ef 1,3: EuX0yr!T0s o (kos kqi ira-np tou Kupiou upiov 11|aou XpiaTou, o euXoyr!aas ז!pás ev וזססדן euXoyia Trvcupa־nK)| ev tois eiroupaviois ev XpiaTio... Vö. J. GN1LKA, Der Epheserbrief, St. Benno, Leipzig, 1971,59-60., ahol az ״en toisz epuranioisz” jelentésé- vei foglalkozik, lehetségesnek tartva az ״en toisz epuranioisz topoisz” jelentését, de hozzátéve, hogy a mennyei ״térség” a mennyei szellemek lakhelye, amint erre az Ef 3,10 és 6,12 is utal.) az ״elsőszülöttek sokadalmáról és gyülekezetéről” (eKKkpaia 1rpu)T0T0KU)v Zsid 12,23). 2 Vö. ApCsel 7,30, mely szerint a csipkebokorban is angyal jelent meg, a 7,35 szerint ״Isten... megjelent az angyal kezével”, a 7,53 szerint: ״ti, akik az angyalok parancsára (közreműködésével) átvettétek a tör- vényt”; Gál 3,19: ״angyalok által lett érvényes (a törvény), közvetítő révén”; Zsid 2,2: ״Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség el- vette méltó büntetését...” 60
