Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Tóth Balázs Damján: Egy misztikus irányzat törekvései: a messzaliánusok
A messzaliánusok bűnnek tekintik azt, ami Ádám bűne után megmaradt bennünk, azaz a rosszra való hajlamokat. Szerintük a rosszból nem is származhat így semmi jó, ugyanis a legsúlyosabb ördögi fogságban élünk; ez már nem valamilyen ártatlan sugallatba való beleegyezés végső gyümölcse, hanem maga a forrás (pégé), s a rossz forrásából csak rossz származhat. A démoni birtoklás ellen egyetlen gyógyszer létezik: a spirituális birtok- lás, amely Ádám fiaiból ismét Isten fiaivá alakít át. Végső soron a bűn nem külső ösztönzés által kezdődik, azaz nem valami idegen az, akinek a beléptét vissza kell utasítanunk, hanem belső ragály, kovász, amelynek erjedése a rossz gondolatok által nyilvánul meg. Másképpen a messzaliánusok azonosították a bűnt a kísértéssel, a szabad akaratból elkövetett tettet az ösztönzés tisztán csak pszichológiai je- lenségével, a vétkes szenvedélyt az érzékek rendetlenségével.20 A második tétel Kétségtelen, hogy a messzaliánusok, mint mindenki, úgy tudták használni a Szent- írást, hogy az alátámassza tanaikat. A tantételek azonban az ő esetükben is megelőzték magát az exegézist. Az, hogy a keresztség nem tépi ki gyökerestől a bűnt, tapasztalati je- lenség, mivel a megkeresztelt lelki alkatán semmi sem változtat; mivelhogy előtte is, és utá- na is a kísértés (prosbolé) megmarad, azonosul a szenvedéllyel (pathosz) és a bűnnel (ha- martia). Ez kitűnik alapelveik és ellenfeleik írásainak vizsgálatából. A rosszról alkotott el- gondolásuk miatt nem tudták, vagy pedig elutasították azt, hogy feltételezzenek az embe- ri akarattól független isteni cselekvést, ami a kegyelem, azaz egy tőlünk független termé- szetfölötti rendet.21 Diadochos Photiké és Remete Márk ezért állítják mindig szemük elé az elrejtett ke- gyelcmben tevékeny hitet. Diadochos a 77. fejezetben így ír22: ״Amint már mondottam, a kegyelem a lélek mélyében van elhelyezve titokban (egkekryptai), mégpedig a keresztség pilla- natátólkezdve, jelenléte az érzékelés számára elrejtett...” Remete Márk a keresztségről szóló rövid írásában ezt mondja: ״Egyesek azt mondják, hogy a keresztség tökéletes..., mások pedig épp ellenkezőleg, hogy a régi bűnöket a küzdelmek veszik el, tekintettel arra, minthogy a kereszt- ség után is megtaláljuk magunkban ugyanazt a bűnös tevékenységet. Egyesek, mint mások is idézgetnek szentírási szövegeket állításuk, tanításuk alátámasztására. Mit jelentsen ez, és kinek kell hinni?” Éppen úgy, mint Diadochos Photiké, Remete Márk is a kegyelem titkos és tu- datos jelenléte közötti megkülönböztetéssel válaszol. A ״mysticos” szó magában foglalja a messzaliánusok elleni teljes cáfolat értelmét. Mivel a messzaliánusok összetévesztették a metafizikai és a pszichikai rendet, ezért ez az azonosítás mindenféle megszentelődési eszközt hamissá tett számukra, mert hatása- ik kicsúsznak a felfogás, az érzékelés alól. Logikus tehát számukra, hogy sem a keresztség, sem a többi szentség nem használ és nem eredményezik azt, amit jeleznek. A messzalia- nizmus tagadja az előzetes kegyelmet, amit fentebb titokzatosan jelenlevőnek mondot- tunk. A messzaliánusoknál az egész lelki élet a hit területéről átköltözik a pszichológia ki- sérleti telepére. Itt látszik az, hogy a messzalianizmus mennyire rokona a pelagianizmus- nak: mindkettő bizonyos fokon szánalmas naturalizmus. 20 HAUSHERR, I. SJ.: L erreur fondamentale et la logique du Messalianisme, 332. old. 21 HAUSHERR, I. SJ.: L erreur fondamentale et logique du Messalianisme, 340. old. 22 Diadoque de Photicé: La perfection spirituelle. Ed. A.-G. Hamman, Brepols, 1990, 54. old. 56
