Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 1-2. szám - Erdő Péter: Plébánia, egyházközség, közösség
Mint látjuk a képviselőtestület nem töltötte be a gazdasági tanács szerepét a templomva- gyón vonatkozásában. Erre ugyanis az egyetemes egyházjog külön szervet (az egyháztaná- csőt - consilium fabricae; 1917־es CIC 1183-1184. k.) helyezett kilátásba. Viszont az egy- házközségi tulajdonra nézve ezzel analóg funkciója volt19. Milyen természetűek voltak az egyházközség jogosítványai? Az egyházközség válasz- tott szerveinek semmiképpen nem volt rendelkezési joguk a plébános fölött. Szerepük ta- nácsadó jellegű volt. Ez a tanácsadás azonban a püspök felé irányult. Móra Mihály részle- tesen kifejtette ezt az egyházközségekről szóló monográfiájában20. Tehát nemcsak a plébá- nos tanácsadói voltak, hanem bizonyos, például vagyonkezelési ügyekben a püspök tanács- adói is. Ez azonban azt jelentette, hogy állásfoglalásuk ilyen esetekben is csak a püspök jó- váhagyásával válhatott kötelezővé, vagy pontosabban szólva állásfoglalásuk alapján csak a püspök hozhatott kötelező döntést. Tehát semmiképpen nem fordulhatott az elő, hogy az egyházközségi képviselőtestület előírjon valamit a plébános számára. 3. A PLÉBÁNIA FOGALMA A II. VATIKÁNI ZSINAT SZERINT Mindezen előzmények után a II. Vatikáni Zsinat jelentős szemléletváltozást hozott. Ennek a szemléleti változásnak a lényege az volt, hogy a Zsinat és annak nyomán az egye- temes egyházjog a plébániát magát is emberek közösségének fogja fel. Tehát immár nem pusztán hivatalnak, területi közigazgatási egységnek, hanem az ott lakó katolikus hívők összességének. Már a liturgiáról szóló zsinati konstitúció is megemlíti, hogy a püspöknek, mivel ״egyházmegyéjében nem tud mindenkor és mindenhol személyesen egész nyája élén állni, szükségképpen hívő közösségeket kell létesítenie. Küzülük a legfontosabbak a plébániák, amelyek a püspököt helyettesítő helyi lelkipásztor vezetése alatt állnak. Ezek valamiképpen a földkerekségre kiterjedő látható Egyházat teszik jelenvalóvá” (SC 42a). Az Egyházról szóló hittani rendelkezés pedig hangsúlyozza, hogy Krisztus Egyháza ״va- lóságosan jelen van a hívek valamennyi törvényes közösségében: amennyiben pásztora- ikhoz ragaszkodnak, őket is egyházaknak nevezi az újszövetségi szentírás... A püspök szent szolgálatához kapcsolódó bármelyik oltárközösség jelképe annak, »ami nélkül nincs üdvösség«: a szeretetnek és »a titokzatos test egységének«” (LG 26a). Ez utóbbi megállapítás nem különbözteti meg élesen a plébániai közösséget az esetenként éppen jelenlévő eucharisztikus közösségtől21. A lényeges különbség azonban a Zsinat tanításá- ban is nyilvánvaló e két valóság között. A püspökök lelkipásztori hivatásáról szóló zsina- ti határozat például kiemeli, hogy a plébános az egyházmegye valamelyik kijelölt részé- nek saját pásztora (CD 30a). Márpedig az egyházmegye maga is személyekből álló kö- zösség. Hasonló értelemben beszél az egyházi közösségekről a világiak apostoli tévé- kenységéről szóló zsinati határozat. Kijelenti, hogy a plébánia mintegy sejtje az egyház19 Vö. MÓRA 149. » Vö. MÓRA 148, 154. 21 !gy joggal elmondható, hogy a zsinati szöveg némileg váratlan módon helyezi éppen a püspökök megszente- lői tevékenységének leírásában a hangsúlyt a helyi közösségre. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a Lumen Gentium szövege viták során fejlődött és gazdagodott új elemekkel. így került sor arra. hogy a helyi Egyház témája a püspök megszentelői tevékenységének keretében jelenjen meg; vö. PHILIPS. G.. La Chiesa e il suo mistero neI Concilio Vaticano II. Storia, testo e commento della Costituzione Lumen Gentium, Milano 1975 (1989), 295-296 (fordítás franciából). 13
