Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Tóth Balázs Damján: Egy misztikus irányzat törekvései: a messzaliánusok
Teológia 1997. 3-4. szám TÓTH BALÁZS DAMJÁN OFM Egy misztikus irányzat törekvései: a messzaliánusok1 1. Kik voltak a messzaliánusok? A keleti kereszténységet a 4-6. századig nyugtalanító spirituális eretnekség volt a messzalianizmus. A ״messzaliánusokat” görög szóval ״euchitai”-nak, ״imádkozókiuik” ne- vezték, amivel tanításuk egyik alaptételét emelték ki, mivel szerintük nem a keresztség és a többi szentség, hanem csak a szüntelen imádság szabadíthatja meg az emben a gonosztól, a veleszületett ״démontól”. Szent Ephrémtől Mabbugi Philoxenosig, és Antiochiai Severosig minduntalan utaltak rá, de a későbbi századokban is említést tesznek róla, mint a társadal- mi struktúrák mögött lappangó mozgalom kifejezett vagy burkolt tanbeli tévedéseiről, amelyek képesek megbolygatni az egyszerű emberek gondolkodását, de még az intelligen- cia sem maradt mentes tőle. Ugyanakkor a 4. század a szerzetesség kialakulásának kora, tehát ez sem mentesülhetett hatásától. Beszéltek róla, küzdöttek ellene, vagy egyszerűen a ״messzaliánus” szót vágták oda az ellenfelek képébe. A tanítást és a szektát azonban nagyon nehéz megfogni, ami miatt már az egyház- atyák is panaszkodtak. Mert soha nem szerveződtek nyíltan külön csoporttá, még akkor sem, ha tanaikat részletekként elítélték. Nem alakult ki ״megfogható” mag, nem voltak igazán markáns vezetők, akik az irányzat szóvivői lettek volna. Ebből a szempontból J. Gri- bomont szerint leginkább a ״modernizmushoz” lehetne hasonlítani a messzalianizmust.2 Mert a messzaliánusok is minden vádat alaptalannak éreztek, nem értették a fellépést ellenük, maguk részéről minduntalan kifejezték ragaszkodásukat az Egyházhoz, teljesen meggyő- ződve arról, hogy helyesen cselekednek. Mivel mint a szekta maga, úgy tanítása is meglc- hetősen megfoghatatlan, ezért mindig valamelyest kérdés marad, hogy a zsinatokon idézett tételek mennyiben felelnek meg a mozgalom többsége véleményének.1 2 3 Ezért a messzalia- nizmus kapcsán J. Gribomont4 ״egy elmosódó, megszökő eretnekségről” beszél, amely so- hasem szerveződött szektává olyan tanítással kiállva a világ elé s olyan magatartásformát felvéve, amely arra utalhatna, hogy itt valóban olyan zárt közösségről van szó, amelynek, a 1 Részlet az 1997-ben megvédett doktori értekezésből. A 301. oldalnyi terjedelmű disszertációból az 5-7, a 246-47, a 255-59, a 275. oldalakat közöltük. A messzalianizmus a Római Birodalom keleti tartományai- ban évszázadokon át terjengő eretnek jellegű spirituális irányzat volt, amely az egyéni imagyakorlat névé- ben hirdette az Egyház szentségeinek hatástalanságát. Ennek a mozgalomnak számos tanulsága van a ma embere számára is. (A szerk. megjegyzése.) 2 J. GRIBOMONT, Le dossier des origines du Messalianisme, In Epektatsis: Melanges J. Daniélou, ed. J. Fontaine, C. Kannengiesser, Paris, 1972, 622. old. 3 Ez nem is volt fontos, mert akár többségi, akár kisebbségi véleményt idéztek, az mindenképpen káros volt, eltért az Egyház tanításától. (A szerk. megjegyzése.) 4 Le Dossier des origines du Messalianisme, 611. old.----2= 50 =
