Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
Izrael Istenének gyógyító, Izrael népét helyreállító tevékenységét a próféta jelen esetben is a már előbb bemutatott szóhasználattal írja le (אפר היה,םוק,), de a helyreállítást a valóságos feltámasztás képében írja le, a qum (״ םוק)feláll, felegyenesedik, felemelkedik” ige hifii formájának ״felkelt, felállít, felemel” jelentésű használatával. A qum ige a bibliai hagyományban gyakran a halálból való életre keltéssel függ össze (2 Kir 13,21; íz 26,14.19; Zsolt 88,11; Jób 14,12). Az Oz 6,1-3 nem az individuális feltámadást, hanem egy súlyos tör- téneti helyzetben a nemzeti újjászületést hirdeti, Izrael megújul, ha bűnbánatot tart. A né- pét helyreállító isteni működést a halálból való feltámadás formájában mutatja be a profé- ta. Ezzel céloz a naturalista Baál hitre, a meghaló, de a halálból feltámadó istenség mito- logikus megújulását kifejező nyelvezetre. Ugyanakkor a megújulás feltámadás képében va- ló leírása arról tanúskodik, hogy Ozeás tevékenysége idején (kb. Kr. e. 750 és 725 között) az izraeliták körében az alvilágból való feltámadás lehetőségének gondolata nem volt is- meretlen, azaz JHWH hatalma ezt megteheti.28 A fogság idején Ezekiel a feltámadás képében Izrael újrateremtését, és a fogságból való szabadítását egy látomásban írja le (Ez 37,1-14). A próféta csontokkal teli mezőt lát, amely a Babilonba hurcolt nép reménytelen állapotát jeleníti meg. Az élettől elvágott ha- lottak állapotához hasonlítja a fogságban élő Izraelt, amely JHWH lelkének erejével azon- ban újjá éled. Amikor JHWH a prófétát megkérdezi, hogy a népet megjelenítő csontok él- hetnek-e még, Ezekiel a kérdést visszafordítja JHWH-hoz, ״te tudod Uram”, kifejezve ez- zel azt, hogy az ember számára mindez elképzelhetetlen, de JHWH képes a kilátástalan helyzetből is életre kelteni. Az Ez 37,1-14-ben a halál és újjáéledés szimbolikusan ugyan íz- rael újra teremtését fejezi ki,29 s noha akár az Oz 6,1-3 esetében az egyed sorsa itt is rejt- ve marad, mégis arra az útra irányította a teológiai eszmélődést, amely feltámadás rémé- nyének hitéhez vezetett. A JHWH szenvedő Szolgálójáról szóló 4. ének (íz 52,13-53,12) egyes kijelentései szintén azokhoz a bibliai szövegekhez tartoznak, amelyek a gyógyító és az életet visszaál- lító isteni tevékenységet jelenítik meg. A dal JHWH Szolgájának ártatlanul és másokért viselt engesztelő szenvedését (és halálát) és megdicsőülését írja le. Az előző három dalhoz képest a negyedikben új gondolat jelenik meg: az ártatlan engesztelő áldozatának elisme- rése és rehabilitációja a halálon túl. Sorsának alakulása a következő távlatban jelenik meg:- a Szolga halált szenved és eltemették (53,4-7.9.10.12) a Szolga él és megdicsőül (52,15; 53,10-12) A halottak sorsának szempontjából fontos szakasz az íz 53,10-12, amelynek leírása szerint JHWH rehabilitálja Szolgáját annak halála után: 28 Az Oz 6,1-2 különböző értelmezéseinek bemutatásával lásd WOLFF, H. W., Dodekapropheton 1 llosea, (BK XIV/1), Neukirchen-Vluyn 19763,149-151 old.; - RINGGREN, H., Art. ״היח hajak u. Der.", ThWAT II, (1977), kol. 874-898, 890; - MARTIN-ACHARD, R., La mórt en face, 93-97 old. 29 Ezt a véleményt képviseli a kutatók tekintélyes része, így pl. ZIMMERLI, W., Ezechiel 25-48, BK XIII/2, Neukirchen-Vluyn 19792, 885-902 old.; KAISER, 0״ Die Zukunft der Toten, 192 old.; MARTIN-AC- HARD, R., La mort en face, 97-99 old. Az Ez 37,1-14 értelmezésében fenti állásponttól eltér HAAG, E., akinek véleménye szerint itt már a feltámadásról van szó: Ez 37 und der Glaube an die Auferstehung der loten, TThZ 82 (1973) 78-9201d. Hasonló véleményt képvisel BARTELMUS, E., aki két réteget külön- böztet meg a szakasz szövegében. Ezekiel mindössze a nép helyreállításával számol, de Ez 37,7a.8b-10a egy makkabeusi korban élő redaktor munkájának eredménye, aki a makkabeusi háborúkban elesett hívők feltámadásával számolt. A redaktort nem Izrael helyreállítása, hanem a halottak feltámadása érdekelte (Die Verbform weqatal und die Anfänge der Auferstehungshoffnung, ZAW 97 /1985/ 366-389 old.). 44 :-----ז—
