Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
10. ״ Úgy tetszett JHWH-nak, hogy összetöri szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és teljesül általa JHWH akarata. 11. Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. 12. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért” Az íz 53,10-12-t megelőzi a Szolga szenvedése cs halála. Megkínozzák, szenvedéssel sújtják (53,4-7), kivágják az élők földjéről, életét halálra adta (53,8.12), gyalázatos módon gonosztevők közé temették (53,9). A Szolga kétségtelenül halált szenvedett, s a leírásban nem a zsoltárok képszerű nyelve érvényesül, amelyben halál csak a reménytelen helyzet ké- pi kifejezése. Ugyanakkor a Szolga sorsában csodálatos fordulat történt (íz 52,15), mert mindenek ellenére él, hosszú élet várományosa, általa JHWH akarata teljesedett. Hogy mi történt a szenvedés, halál, eltemetés és a megdicsőülés között az a leírásból nem derül ki, és nincs szó a Szolga feltámadásáról. Mindenesetre a halál után él, nincs alávetve az alvi- lág hatalmának, s ez a tény összekapcsolódik a Szolga engesztelő áldozatul adott életének rehabiblitációjával. Az íz 53,10-12 továbblépést jelent azon az úton, amelyen Izrael a hívő halál utáni sorsát állapotát keresi. Először jelenik meg ugyanis, hogy Isten nemcsak a föl- di élet keretében jutalmaz, de azon túl is megteheti, mert van hatalma áthidalni a halál okozta törést és az életet helyreállítani.30 Az utóbbi megállapítást még világosabban és körvonalazottabban képviseli a Kr. e. I. században keletkezett Bölcsesség könyve.31 A könyv első részének témája a bölcsesség és az istentelenek útjának ellentéte (Bölcs l-6.f), amelyben a szerző azt tanítja, hogy az iga- zak Isten kezében vannak, testi haláluk után örökké élnek, és az ítélet napján a próbatéte- lekben is hűségesnek bizonyult erkölcsös életükért jutalomban részesülnek Istennél (Bölcs 2,22; 3,1-9; 4,7-19; 5,15-23). Fejtegetéseiben a szerző felhasználja a platóni tanítást a test és lélek különbözőségéről (Bölcs 9,15), s kétségtelenül a lélek elsőbbségét s halhatatlansá- gát hangsúlyozza (Bölcs 2,22; 3,1). Ennek ellenére nem osztja a platóni dualizmust, mert az embert testi-lelki egységében szemléli. A test feltámadását kifejezetten nem jelenti ki, A JHWH Szolgájáról szóló 4. ének értelmezése a biblikus kutatás legvitatottabb problémái közé tartozik. A hagyományos exegézis napjainkig feltámadásként értelmezi a Szolga megdicsőülését, de a kutatók többsége inkább arra hajlik, hogy a az íz 53. fejezetben nem mutatható ki a Szolga feltámadása, noha Is- len a halála után dicsőíti meg őt. A különböző vélemények és kutatók be mutatását összefoglalóan lásd HAAG, H., Der Gottesknecht bei Deitlerojesaja, (EdF 233), Darmstadt 1985, 193-195 old. Külön kérdés JHWH Szolgájának azonosítása. Individuumnak vagy kollektívumnak kell-e őt tekinteni? Ha a kollektív értelmezést fogadjuk el, és a Szolgát a szenevdő Izrael népével azonosítjuk, akkor az Oz 6,1-2-höz hason- lóan, megdicsőülése Izrael népének helyreállításával azonos, lásd MARTIN-ACHARD, R., La mórt en face, 99-102 old. A könyv keletkezésének, irodalmi összetettségének kérdéseit bővebben lásd RÓZSA, H.,Az Ószövetség keletkezése II, Budapest 1996, 520-527 old.
