Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
A kijelentések második csoportja Izrael Istenének gyógyító, ill. életadó vagy életet mentő hatalmáról beszél. JHWH olyan betegségekben is képes visszaállítani az egészséget, vagy olyan szükséghelyzetekben segíteni, amelyekben az emberi erő nem képes a gyógyí- tásra vagy a segítésre (1 Sám 2,6; MTörv 32,39; Zsolt 30,3.4.). Ezeknek a bibliai szövegek- nek jellegzetessége, hogy a gyógyító-megmentő isteni tevékenységet meghatározott szó- használattal írják le: chajah (הדד) ige piél formája azaz ״életben tart, életet ad, életre kelt”, és a műt (תומ) ige ״meghal, halottnak lenni” hifii formája azaz ״megöl, halálra ad” értelem- ben, amelyek párhuzamban állnak a rapha (״ אפר),gyógyít” igével valamint a ״kiszabadít vagy felhoz az alvilágból”, és ״levisz az alvilágba” kifejezésekkel. JHWH megöl (תומ: műt hifii) és megelevenít (הדד: chajah piél) sírba visz és felhoz onnét ” (1 Sám 2,6) ״Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, s nincs más Isten rajiam kívül! Ölök (תומ: műt hif) és életre keltek (היח: chajah piél), Összezúzok és gyógyítok (אפר: rapha’)” (MTörv 32,39) ״Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál (אפר: rafa'), Uram, kihoztál engem a halál országából, életben tartottál (היח: chajah piél), nem szálltam a sírba” (Zsolt 30,3.4.) A felsorolt szövegek nem egy halott életre keltésére, hanem olyan helyzetekre céloz- nak, amikor az ember halálveszedelembe kerül, melyből egyedül Isten szabadíthatja ki. Ez részben világos a fentebb idézett bibliai szövegekben a kifejezések párhuzamából. Más- részt az ószövetségi szóhasználatban a ״kivezetni, felhozni az alvilágból” általában a nagy szükségből való szabadulást írja körül, ugyanígy a היח ige piél és hifii formában ״életet ad, életben tart, életre kelt” jelentése a haláltól való megőrzést vagy halálos veszedelemből va- ló szabadulást fejezik ki. Bár az idézett zsoltárokban nem halott életre keltéséről van szó, ezek a szövegek mégis Izrael Istenének az élet és halál feletti korlátlan hatalmába vetett meggyőződést tanúsítják, és a halálból való feltámadás hite előkészítőjének tekinthetők.27 Hasonló szóhasználat alapján ide sorolhatók azok a próféciák, amelyek a nép jövőbeli, de nem végidőbeli, hanem a történeti időben végbemenő restaurációját, feltá- masztását hirdetik meg egy reménytelen történelmi helyzetben. Az Oz 6,1-3 az északi ki- rályság, Izrael Kr. e. 722-ben bekövetkezett pusztulása előtt a nép helyreállítását mondja ki. JHWH a hűtlen népet addig hagyja magára bajában, amíg meg nem tér. Mintegy engedel- meskedve Ozeás megtérést hirdető szavaira, a nép a következő módon fejezi ki reményét: 1. ״Gyertek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít (אפר: rapha’) minket, megver, de be is kötöz bennünket. 2. Két nap múlva életre ad (היה: chajah pici), Harmadnapra feltámaszt (םוק: qum hifii) bennünket, és élni fogunk előtte. ” (Oz 6,1-2) י-י RINGGREN, H., Art. ,ייח hajah u. Der.”, TI1WAT II, (1977), kol 874-898, 885-886; - MARTIN- ACHARD, R., La mórt en face, 88-90 old.
