Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
Izajás a fogság utáni késői korban vagy a hellenista időben keletkezett ún. nagyapokalipszise (íz 24-27) leírja az apokaliptikus végidőt, amikor megvalósul JHWH egyetemes királyi uralma. Ez az uralom meghozza az egész valóság újjáteremtését.23 24 A 25,5-8 szerint a Sión hegyén összegyűlt népek végidőbeli nagy lakomájának összefüggésé- ben a 8. vers kijelenti, hogy a JHWH-val való közösséget a halál többé nem fenyegeti. A béke és az öröm ideje következik, és minthogy Isten abszolút úr, aki minden hatalmat alá- vet, még a halál hatalmát is megtöri, hogy az öröm tökéletes legyen: ״Örökre megsemmisíti a halált, Istenünk, JHWH letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő JHWH mondta ezt. ” A szöveg nem utal a feltámadásra (mint íz 26,19; Dán 12,2; 2 Makk 7), de meghir- deti JHWH hatalmát, amely nem ismer határokat, és feloldja a halál hatalmát az emberi sorson. JHWH életközösségét az emberrel a beteljesedéskor nem fenyegeti többé a ha- lál.24 2. Izrael Istenének gyógyító és életet visszaállító hatalma Az Ószövetségben kijelentések sorát találjuk, amelyek Isten gyógyító és életet vissza- adó hatalmát állítják, és a chajah (״ היח)él, életben marad” ige piél formájának ״életben tart, életet ad, életre kelt” jelentéséhez kapesolódnak, részben az egyed, részben pedig a közösség, azaz Izrael helyreállítását írják le. Az életre keltés ugyan a jelen életre történik, de mégis a feltámadás hitének előkészítéseként értelmezhetők, minthogy olyan esetekről van szó, amelyekben csak Izrael Istene tud ״élővé tenni” s így az élet feletti teljes hatalmát igazolják.25 A kijelentések első csoportjához Illés és Elizeus gyógyításai és halottfeltámasztásai tartoznak (1 Kir 17,17 köv.; 2 Kir 13,21, a chajah (הדד) ige piél formáját; 1 Kir 4,29 köv. a que ige (ץוק) ige hifii ״felkelt, felriaszt” formáját, de a 2 Kir 8,1.5 erre a feltámasztásra hi- vatkozva ismét a היה ige piél formáját használja az életre keltés leírásában). Ezekben az esetekben a halott feltámasztás nem túlvilági örök életet, hanem az evilágba való visszaté- rést, vagyis a normális élet meghosszabbítását jelenti, amelyet a korai halál megrövidített. Az alvilág hatalmának megtöréséről sem lehet valójában beszélni, minthogy az életre kel- tések még a halott eltemetése előtt történnek, de mégis a szöveg szerint az élet elment a testből és abba visszatért (1 Kir 17,21). Illés és Elizeus halottfeltámasztásai csodák, tehát rendkívüli esetnek számítottak, és nem tekintették általános jelenségnek. Ugyanakkor va- lódi feltámasztások voltak, s így legalább a halálból való visszatérés elvi lehetőségét tanú- sították, ha rendkívül ritka esetben is.26 23 A kutatók a szöveg fokozatos növekedésével számolnak. A halál legyőzésével összefüggő két verset, és a nagyapoklipszissel kapcsolatos kéréseket lásd WILDBERGER, H., Jesaja 13-27, (BK X/2), Neukirchen- Vluyn 1978, 885-1026 old.; - KAISER, 0״ Der Prophet Jesaja. Kapitel 13-39, (ATD 18), Göttingen 19833, 141-186 old.; - KILIAN, R., Jesaja II13-19, (NEB), Würzburg 1994, 141-158 old. 24 A kutatók nagy többsége így értelmezi az íz 25,8 jelentését. A 23. lábjegyzetben felsorolt szerzőkön kívül lásd még HAAG, E., Seele und Unsterblichkeit in biblischer Sicht, 67-71 old. 25 RINGGREN, H., Art. ״היח hajah it. Der.”, ThWAT II, (1977), kol 874-898, 888-891 2׳יי MARTIN-ACH ARD, R., Im morl en face, 91-93------: 42 =
