Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
jén” (Zsolt 27,13); ״Megmentettél a haláltól... JHWH színe előtt járhatok az élők földjén” (Zsolt 116,9), s csak az élők fordulnak Istenhez, de Isten is csak az élők felé fordul. Őket akarja megnyerni, hogy neki szolgáljanak, elismerjék uralmát s vele közösségben éljenek, míg a halottak elválasztottak tőle. Ebben a háttérben érthetők az Izrael Istenéhez forduló ember kérései, amikor egy zavartalan, beteljesedett hosszú életért könyörög. A szép kor, a ״késő vénség” (Tér 15,15; 25,8; 35,9; Bír 8,32; Jób 42,17 stb.), Isten nagy ajándékának szá- mit, amellyel a jámbor embert jutalmazza. Az elmondottakból az is következik - főként ha elővételezetten ide vesszük mindazt, amit a bibliai hagyomány a halottak sorsáról tanít, - hogy a kinyilatkoztató Istennel való találkozás és kapcsolat egyedül az evilági életben lehetséges. Az ember számára minden te- kintetben, Istenhez, világhoz és a másik emberhez való kapcsolatában, csak a jelen életben lehetséges egy teljes értékű, beteljesedett egzisztencia. Ezért az embernek evilágban kell életét úgy alakítani, hogy az elérje teljes értékét és értelmét, mert csak itt képes megélni és megtapasztalni, ami egyáltalán megélhető és megtapasztalható. A halál és az alvilág az Ószövetségben Az ószövetségi ember a halál problémáját másként élte meg, mint a mai ember. Részéről nem volt kétséges, hogy valósága a halállal nem semmisül meg, mert hite szerint az életből való távozása után valamilyen formában tovább létezik. Mint láttuk, az evilági élet jelentette számára mindazt, amit az ember egyáltalán elérhet és megtapasztalhat, nemcsak a testi és anyagi létezés szintjén, hanem a JHWH-közösségnek is csak a földi élet keretében van lehetősége. Azonban mindaz, amit az ember az életben birtokolt vagy ami- re lehetősége volt, az a halállal megszűnik. Éppen ezért az izraelita számára az igazi nagy kérdés a halál utáni állapot minősége volt. Az ember halállal bekövetkező állapota az élet- hez viszonyítva összehasonlíthatatlanul korlátozottabb és annak csupán árnyéka. Mindez kitűnik azokból a bibliai szövegekből, amelyek leírják a halált, ill. a halál utáni állapotot.8 Az ember életét JHWH tartja a kezében (Zsolt 31,16; 139,16; Préd 3,2). Ha elveszi az embertől az éltető leheletet, vagy életerőt (nephes, mach) (Zsolt 104,29; Jób 34,14 köv.), akkor az ember meghal, és az elhunyt az ״alvilágba” (לואש: seol) távozik. A bibliai ha- gyomány azonban a halált nem azonosítja mereven az exitus időpontjával. Az élet és a ha- Iái állapota között nincs világos választóvonal a bibliai szemléletmódban. Az ember nemA legjelentősebb monográfiák, értekezések és lexikon szócikkek a halál az Ószövetségben témakörben: QUELL, G., Die Auffassung des Todes in Israel (1925), utánnyomás 1967; - NÖTSCHER, E, Altorienta- lischer und alttestamentlicher Auferstehungsglauben (1926), utánnyomás Darmstadt 1970 (az utánnyomást átnézte és kiegészítéssel ellátta Scharben, J.); - HARTH, Chr., Die Eneltung vom Tale in den individuellen Klage- und Dankliedern des Alten Testaments (1947) utánnyomás Zoliikon 1987, az utánnyomást 2 fiigge- lékkel, irodalomjegyzékkel és regiszterrel ellátta Janowski, 13.; - MARTIN-ACHARD, R., De la mórt á la résurreclion d'aprés l’Ancien Testament, Neuchátel et Paris 1956; - von RAD, G., Theologie des Alten Tes- laments I-II., München I. 1960, 19696,11.1960, 19756,1. 285-293.399-403 old., II. 371-372 old.; - RING- GREN, H., Israelitische Religion, Stuttgart 1963,218-226. 293-295 old.; - MAAG, V, Tod und Jenseits nach dem Alten Testament, ST11U 34 (1964) 17-37= Kultur, Kulturkontakt und Religion: Gesammelte Studien zur allgemeinen und alttestamentlichen Religionsgeschichte, H. Schmid, H. és Steck, O. H. szerk., Göttingen 1980, 181-202 old.: - WAECHTER, L., Der Tod im Alten Testament, Stuttgart 1967; - FOHRER, G., Das Geschick des Menschen nach dem Tode im Allen Testament, KuD (1968) 249- 262 old.: Studien zu alttestamentlichen Texten und Themen (1966-1972), (BZAW 155), 33
