Teológia - Hittudományi Folyóirat 31. (1997)
1997 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A halál és az ember halál utáni sorsa az Ószövetség proto- és deuterokanonikus könyveiben
lyett (Ter 6,17; 7,15=ruach hajjim összetételben; Zak 12,1; Zsolt 104,29-30; 146,4; Jób 34,14-15; Préd 12,7). Ezekiel csontmezőről szóló látomásában a csontokat izom, hús és bőr borítja be, de csak akkor támadnak életre amikor JHWH parancsára a lélek (mach) száll beléjük (Ez 37,1-14). Az ember az élet leheletének befogadása révén nephes chajjah (״ טפנ), היחélőlény”, szó szerint ״élő lélek” lesz (Tér 2,7), amely az egész embert a maga teljes élő individuális valóságában jelenti. Itt is világosan látszik, hogy az Ószövetség az embert nem a dichotómia értelmében szemléli, az embernek ugyanis nincs ״nephes”-e (amit szokásosan léleknek fordítunk), hanem ő maga ״lélek”. Eddig láttuk, hogy az élet vagy az élet elemének jelölésére az ószövetségi bibliai ha- gyomány a nesamah és a mach kifejezéseket használja ״lélegzet, lehelet” jelentésben, de ebben a szerepben előfordul a nephes (שפנ) használata is.5 A nephes (טפנ: szokásos fordítása=lélek) alapjelentése ״torok”, ״gége”, ״nyak” és ami abból kijön a ״lélegzet”. A lélegzettel függ össze a nephes egy másik fontos jelentése. Ahol lélegzet van, ott élet van, ahol megszűnik a lélegzet, ott megszűnik az élet, vagyis nephesben mint lélegzetben jelenik meg az élet. Innen ered a nephes a nesamah és a mach vonatkozásában fontos jelentésárnyalata: az ״élet”, vagy az, ami az élőt élővé teszi, hiánya viszont a halál. Ebben az értelemben mondja Saul: ״Gyere ide és add meg nekem a kegye- lemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet (=nephes)” (2 Sám 1,9). Mi- után Illés megölette a Kármel hegyén a Baál papokat, Jezabel ezt üzente neki: ״Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet (=nephesedet) ezek egyikének életéhez (=nepheséhez) (1 Kir 19,2). A menekülő Illés pe- dig szeretne meghalni és ezt kéri Istentől: ״Most már elég, Uram! Vedd magadhoz életemet (=nephesemet)” (1 Kir 19,4 vö. Jón 4,3). A felsorolt példákból világos, hogy a nephes nem a testtől független, önálló halhatatlan lelket jelenti, hanem az életet, vagy azt, ami az élőt élővé teszi. A halálban eltávozik az emberből az élet (=nephes), vagy a bibliai szóhaszná- lat szerint: Isten elveszi az életet (=nephest). A nephes ilyen tartalmú jelentését jól meg- világítja az élőlény, ״élő lélek” (nephes chajjah) kifejezés is, amely a bibliai teremtéstörté- netben jelenti az embert mint egyedet (Tér 2,7: Jahvista teremtéstörténet), de mint élőlény, jelentheti az állatokat is (Tér 1,20 köv.: papi teremtéstörténet). A nephes chajjah kifejezés tehát azt jelenti, hogy egy test - emberi vagy állati - élőlénnyé lett, vagyis az ember és az állat lényegi tulajdonsága az élet, s ez a minőség mindkettőben közös. Az ember és állat különbsége más adottságból következik. A papi teremtéstörténet az ember méltóságát ab- ban jelöli meg, hogy Isten képmása (Tér 1,27), míg a Jahvista szerint az ember ura világnak és az állatoknak (Tér 2,18 köv.). A más élőlényektől való különbsége abban is megmutat- kozik, hogy Isten közvetlenül leheli orrába az élet leheletét, míg a többi élőlénynél ezt nem teszi6. Végül a nephes jelentheti az ember benső erőinek összefoglalását, énjét (MTörv 13,4: ״teljes lelkedből” vö. Zsolt 42,2.3; 63,2 stb.), sőt az egész embert, az emberi személyt, az ént is (Tér 12,5; 14,24 stb.), amennyiben az valamire irányul. 5 SCHMIDT, W.,Anthropologische Begriffe im Alten Testament, EvTh 24 (1964) 374-388 old.: - WOLFF, (H.) G., Anthropologie des Alten Testaments, 25-48.57-67 old.; - ALI3ERTZ, R./WESTERMANN, CI., Art.,jrn ntah Geist”, THAT II., (1976), kol. 726-753; - WESTERMANN, CI., Art. ״טפנ naefaes Seele”, THAT II., (1976), kol 71-96; - ROGERSON, J. VJ., Anthropology and Old Testament, Sheffield 1984; - HAAG, H., Seele und Unsterblichkeit in biblischer Sicht, 31-93 old.;, - SEEI3ASS, H., Art. ״ספנ naepaes”, Th WAT V, (1986), kol. 531-555; - TENGSTRÖM, S./ FABRY, J., Art. ״JO ntah”, ThWAT VII, (1993) kol. 385-425 31 i
