Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
élt, de nem tanúsított érdeklődést a hogyan (wie) iránt. Jézus működésének a kérügmában nem volt különösebb teológiai jelentősége. Bultmann a történeti Jézus kutatását egyrészt szinte lehetetlen vállalkozásnak tartotta, mert Jézusról az evangéliumok csak töredékes és legendás elemekkel tarkított képet adnak. Másrészt a Jézus-kutatás felesleges is, mivel a hitnek önmagában van az igazolása, és nincs szüksége történeti támaszra. Bultmann radikális álláspontja heves tiltakozást váltott ki a protestáns kutatók köré- ben is. Nemcsak a konzervatívnak számító biblikusok (E. Stauffer, J. Jeremias), hanem sa- ját tanítványai részéről is kritika érte őt. Különösen is jelentős E. Käsemann állásfoglalása.5 A német biblikus szerint a hit Krisztusa és a történeti Jézus radikális elkü- lönítése azzal a veszéllyel jár együtt, hogy Krisztus teljes egészében mítosszá válik. Käsemann határozottan kétségbe vonta azt az állítást, hogy az evangéliumok nem tanúsí- tanának érdeklődést Jézus földi története iránt. Az evangéliumokban kifejezésre juttatott kérügma éppen a történeti Jézus által kap egyedülálló tekintélyt és kötelező érvényt. Käsemann álláspontjához más Bultmann-tanítványok (G. Bornkamm, H. Conzelmann, G. Ebeling, E. Fuchs) is csatlakoztak, akik hangsúlyozták, hogy Jézus működése és az ősegy- ház igehirdetése között a tagadhatatlan diszkontinuitás ellenére is valós folytonosság áll fenn.6 II. A JÉZUS-KUTATÁS MAI IRÁNYVONALA (A KERESZTÉNYEK KÖRÉBEN) 1. A kutatás előfeltételei és módszere A Jézus-kutatás szükségességéről és lehetőségeiről az elmúlt évtizedekben is sok vi- ta folyt, amelybe immáron katolikus szentírásmagyarázók (H. Schürmann, F. Mussner, J. Gnilka, X. Léon-Dufour, R. Latourelle, J. R Meier) is bekapcsolódtak.7 Tagadhatatlan, hogy Bultmann álláspontja nem tűnt el teljesen a színtérről, mert újból és újból megjelen- nek biblikus és teológiai művek, amelyek felelevenítik, sőt radikalizálják azt.8 Viszont az is kétségtelen, hogy a biblikusok és a teológusok többsége Bultmannál jóval kedvezőbb mó- dón ítéli meg a történeti Jézus és a hit Krisztusa közötti összefüggést. Határozottan kiáll- nak amellett, hogy Jézus tanításának és földi működésének megismerése a hit szempont- jából nélkülözhetetlen feladat. A kutatás lehetőségeiről is általában kedvezően s Vö. KÄSEMANN, E., ״Das Problem des historischen Jesus" Zeitschrift für Theologie und Kirche 51 (1954) 125- 153. 6 Bultmann iskolájáról, illetve a Jézus-kutatás Bultmann utáni új kérdésfeltevéseiről jó összefoglalás olvasható a következő művekben: ROBINSON, J. M., l'he New Quest of the Historical Jesus, London 1959; RISTOW, H. — MATTH1AE, K., (szerk.), Der historische Jesus und der ketygmatische Christus, Berlin 1960. 7 Az utóbbi évtizedek Jézus-kutatásáról - a fontosabb publikációkról - kiváló összefoglalást nyújt: W. G. Kümmel, Dreissig Jahre Jesusforschung (1950-1980), Königstein/Bonn 1985. Az 1980 utáni helyzetről Kümmel a Theologische Rundschau folyóirat következő számaiban tudósít: 53 (1988) 229-249; 54 (1989) 1-53; 55 (1990) 21-45; 56 (1991) 27-53. 391-420. 8 Vö. SCHMITHALS, W., Jesus Christus in der Verkündigung der Kirche. Aktuelle Beiträge zum notwendigen Streit uni Jesus, Neukirchen 1972; SCHOTTROFF, L., - STEGEMANN, W., Jesus von Nazareth - Hoffnung der Annen, 3Mü11chen 1990. Inkább a liberális Jézus-kutatással mutat rokonságot: BRAUN, H., Jesus - Der Mann aus Nazareth und seine Zeit, Gütersloh 1988. 36
