Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Osculati, Roberto: Alszeghy Zoltán (1915-1991) és a római teológia
pontjából úgy, ahogy az újszövetség bemutatja, a teremtés egy dinamikus jelenség, esetle- gesen a maga teljességében elhelyezhető a történelem végén, és a kegyelem isteni ember- szeretete egy egyetemes és eredeti jelenség, nem pedig egy olyan jogi elrendezés, mely csak egy adott pillanatban lesz érvényes. A dogma jelentésének,- mint az egyház élő hitének tulajdonsága és a keresztény evan- gélium fényénél az emberi valóság tudata- sajátosan el kell szakadnia a világegyetem és az emberi tapasztalat képétől kölcsönzött kifejezési formáktól, melyek nem rendelkeznek többé olyan kifejező erővel, melyre más feltételek között is képesek lennének. Erre, a Zsi- nat utáni években nagyon vitatott hermeneutikai munkára a Gregorina Egyetem két taná- ra válallkozott.7 Eltekintve a szerzők által javasolt egyedi elemzésektől és megoldásoktól, hangsúlyozni kell értelmező törekvésüket. A keresztény teológia és tapasztalat középpont- ja az élő és aktuális hit az újszövetségi Krisztusban, mint szellemi és belső valóság, mely a hivő létét meghatározza. A kezdetek dogmájának kifejezési formáit, a másodlagos fontos- ságúakat alá kell rendelni ennek az alapvető dogmának. Különösen Adám vétke jelzi az üdvösség, általános lehetetlenségét, a Krisztusban való hit, mint aktuális és megélt valósá- gától függetlenül. így fel sem merül a földi paradicsom történeti elhelyezésének, az ősszülők természetfeletti szintre való emelésének, majd váratlan elvesztésének, a kereszt- áldozat pillanatáig elhúzódó tévelygő emberiség állapotának a kérdése. Az igazi történeim a hit jelenében áll: egy feltételezett múlt eseményei, valójában az aktuális hit belső feltét- elei. A hit több mint pontos meghatározásokkal körülírt magasztos tárgyak állítása, egy olyan összetett szellemi felépítésként érthető, ami önmagában áll, amennyire ez kívülről észlelhető, egy történeti, jogi vagy ontológiai típus objektív mintája szerint. Ugyanez a kri- tórium alkalmazható a szentháromságtanra és a krisztológiára, melyek gyakran ilyen mély- ségben adósak a múltban, a világegyetem metafizikai bemutatásával. És amíg az antropo- lógiai és a kifejezetten teológiai dogmák a már meghaladott gondolkodási formáktól meg- szabadulnak a megvilágosodás, a megtérés, a kegyelem, az egyházi és a világi életben való erkölcsi elkötelezettség személyes tapasztalati középpontja kéré rendeződnek.8 4. A KERESZT TITKA Ám itt az idő, hogy a tomista neoskolasztika és a dinamikus, egzisztenciális, hermencutikus és ökumenikus új irányzatok közötti folyamatos, bonyolult, közvetítői mun- kájából való kiemelkedésre. Egy egységes szempont szerint kell újra gondolni az egész te- ológiát, melyben egyesülnek a Zsinat utáni korszak új törekvései a korábbi változást 7 FLICK, M.-ALSZEGHY, Z. II peccato originale, Brescia, 1972. Ez a katolikus teológiának történeti, her- meneutikai és egzisztenciális forradalma gondos kidolgozást nyert a következő metodológiai kézikönyvben: Alszeghy, Z.-Flick, M., Come si fa la teológia. Introduzione alio studio della dogmatica, Alba,1974. A mű fo- lyamatos kiadásokat élt meg és a katolikus Zsinat utáni teológia kritikai fejlődésének legmegbizhatóbb tanúja. Ez a megélt hit autóimplikatív tapasztalatán és a kulturális nyelvek megkülönböztetésén alapul, amelyben kifejeződik, érzékelhető és összemérhető más tapasztalatokkal. A közvetlen tapasztalat közvetlen és intuitív központi magja és kulturális közvetítői között szükséges egy élő, folyamatos dialektika. Tapasztalatnak és érte- lemnek egymást kell éltetnie, megakadályozva a szétesést, az abszolútizációt és a formalizmust. 8 A teológiai antropológia újragondolása a kifejezetten teológiai dogmákkal - mely már megjelent a teremtésről és a kegyelemről szóló értekezésben -, most tematikus módon jelenik meg az új szintézisben: Fondamenti di una antropologia teologica, Firenze, 1969. Az új mű a II. Vatikáni Zsinatban egy hiteles párhuzamot találha- tolt és hivatalos elismerését az immár évtizedek óta folymatos újragondolásnak. 14
