Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Osculati, Roberto: Alszeghy Zoltán (1915-1991) és a római teológia
3. A TEOLÓGIA IGAZSÁGA Az objektív, személytelen és önkényes gondolkodási formáról való átmenet az egzisz- tenciális, tevékeny, kifejező formára, a teológiai módszer számára magával hozta a problé- mafelvetés szükségességét a teológiai hermeneutikával, valamint a bibliai elbeszélések és az önkényes tanbeli formulák kritikai értelmezésének kapcsolatában, ahonnan a múlt teo- lógiája alapvető állításait merítette. A keresztény dogma személyes szempontjai, amennyire ez kitűnik mindenekelőtt a monasztikus és ferences teológiából, az aszketikából és a misztikából, szintén mindig a Bibliából naív módon kölcsönzött világképre utalnak. Sem a legutóbbi, főleg protestáns szentírásmagyarázat, sem a modern kultúra nem fogadják el többé az egyfajta objektív, időbeli szint alá helyezett események sorozatát, melyen belül elhelyezkedik az emberi lé- tezés és találja meg élete értemét: a világ és az első emberpár kezdeti, teremtését, az iste- ni barátságra való felemelést és a bűnt, a törvényt, Krisztus megváltását, az egyházat és az eszkatológiát. Az üdvösségnek ez az objektív, történelmi képe szolgálhatott újabban egy- séges teológiai horizontként, a fogalmi és polémikus szárazságból való felemelkedésre, a teológia teljes panorámájának bemutatására. De szükséges előre lépni és a teológia irányát a hívő jelenlegi hitére irányítani mint a keresztény tapasztalat helyére és a teológiai állítá- sok értelmezési kritériumára. Ez nagyon lényeges kérdés, mert érinti a teológiai igazságot és azt a területet, ame- lyen ez az igazság alapul. Másrészről itt a régi dilemma, vajon a keresztény hit mennyire van beírva legmélyebb tapasztalataiba? A páli és a jánosi misztika az üdvösség külső ese- ményeinek aktualizálásával és bensőségesítésével már azt az utat járja, mely Krisztus tár- gyilagos életével, a benne és érte lévő isteni valósággal, a világ felépítésével kapcsolatos, hiteles hermeneutika. A keleti és a nyugati misztika ugyanezt az utat követte és a protes- táns reformációban is megtalálhatók az ehhez hasonló hermeneutika számos szempontjai, mely a lelkiismeretben, az istenivel való találkozás igazi helyét látja. A kritikus, idealista, történeti, egzisztenciális és pszichológiai modern kultúra hasonló pályán fut: az objektivi- tást, mint a szubjektivitás kifejeződését kell elismerni. Egy olyan állítás, melyet egy sajátos típusú kultúra tesz, egy metafizikai vagy egy objektív valóságként elképzelt történelem szintjén, leghitelesebb jelentését, mint a személyes élet aktuális feltételeként találja meg és az önismeret kifejezésével lehet megfogalmazni. Egy ilyen hermeneutikai folyamat, mely a kegyelemről szóló értekezésben megkezdődött, egy sajátos alkalmazási területet talál az emberiség úgynevezett őstörténetében. Kikerülhetetlen a teremtés és a bűn bibliai képé- nek elfogadása mint a keresztény hithez szükséges történeti esemény? Ha a bűn inkább, minden emberi létező közösségi feltétele, tekintettel a saját gyenge és problematikus való- ságára, éppen ezért szükséges megmagyarázni, visszatérve ehhez a vélt történethez, amint tette ezt természetes módon az egész katolikus hagyomány? Vagy az igazi kérdés vajon nem inkább az emberi lét pszichológiai és etikai elemzésében vetődik fel, melyet a kérész- tény hit betölt eme kifejező eszközök felhasználásával? ״De te fabula narratur”, mondhatnánk, és egy olyan megokoló vagy példaszerű nyel- vezetet, mely már jóideje a modern kultúrával szemben nehézséget okoz, elhagyható len- ne, hogy a dogma lényegi jelentését, a mai kulturális kategóriákra jobban válaszoló nyel- ven lehetne kifejezni és együtt a nem elhanyagolható keresztény egyházak teológiai hagyó- mányával. A teremtés, a kezdő kegyelem, a bűn és a megváltás dogmatikai fogalmainak időbeli és külső elrendezése egy didaktikus megoldás. Kiindulva a vallásos tapsztalat köz• —— 13 =
