Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Osculati, Roberto: Alszeghy Zoltán (1915-1991) és a római teológia

rik a teljes utat és megértik az érveket, a szerzők a kegyelmet, mint személyes megtérést, mint emberi és egyházi közösséget, mint erkölcsi értéket, mint a világ és az élet értelmét, mint a minden emberhez, a maga nyomorúságában de a maga méltóságában és szabadsá- gában szóló felhívást mutatják be. Itt természetes, hogy a merev, ontológiai, vitatkozó ke- gyelem fogalmat háttérbe szorítja az újszövetségi teológia megújult ismeretének, a katoli- kus teológiatörténet széles elismerésének, és a többi keresztény egyházak gondolkodás és- életstílusának alapos vizsgálatának, dinamikus, személyes, etikai és párbeszédre kész ősz- tönzései. Ezek között azonban úgy tűnik első helyen szerepel a keresztény teológia és élet alapvető követelményének az Újszövetségnek aktuális ujraolvasása. A szerzők elgondolá- sa szerint a keresztény gyökerek mintaszerű tapasztalatának kell valóságosan visszhangoz- ni a fogalmak erdeje és az alapvető ige köré gyűlt tapasztalatok fölött. Ez a kegyelemről szóló teológia, a maga hatalmas ismeretanyagával gyakran kifejezetten ferences és szentignáci hangsúllyal jelenik meg, mely felszólítás a közvetlen tapasztalatra, az összetar- tásra és a megélt gyakorlatra.

Ezekben az években Alszeghy -az általános teológiai stúdiumok utolsó éveként -, a szentségtan egy részét tanította, különös tekintettel a bübánat szentségére.6 Az utóbbi szá- zadok teológiájában ez a téma különlegesen is kényes volt, az ókori egyháztól a középko- rig tartó bűnbánati fegyelem természetes változásai, s a protestáns reformok által felhozott tiltakozások miatt, az egyik vagy a másik fél gyakorlatáról feltételezett egyházi és szentsé- gi felfogások, és végül a modern bizalmatlanság miatt az egyházi szervezet részéről megnyilvánuló önkényes eljárásként a lelkek felett. A csekély érvelés, éppen a számos tör- téneti, egyházi és kulturális utalás miatt alkalmasabb volt a magyar teológus érzékenységé- nek és érdeklődésének felkeltésére. Sőt itt nyílt lehetőség arra, hogy történeti, rendszere- zett és aktuális területen kifejtse a kereszténységről vallott felfogását. Először a bűn és a vallástörténetben megnyilvánuló megbocsátás általános problematikájából kiindulva az új- szövetség horizontjára veti a tekintetét és a benne rejlő erkölcsi élet közösségi jellegére. Ezen a területen az egyházi élet ideális tanúságtevőire: Origenészre, Tertulliánuszra és Szent Cipriánuszra vezeti sajátos érdeklődése, akik más, kialakult gyakorlatok miatt fele- désbe merültek, ahol a jogi szemlélet és a konvencionalizmus győzedelmeskedett a bűnös egyén tartós erkölcsi problémájával szemben, aki segítséget kért a közösségtől. Pontosan a személyes kapcsolatok, az együttműködés és a nevelés figyelembe vételével lép előtérbe még jobban az újszövetségi kegyelem tulajdonsága, mint részesedés egy közösségi és szer- vés valóságban. A szentségi rítus igazi tartalma ekkor, a kiengesztelődés, az egyházi közös- ség, a fáradságos, együttes úton elnyert erkölcsi megújulás érzelmi megtapasztalása. Itt is, a keresztény tapasztalatot érthetővé és közölhetővé tévő kategóriáknak és tapasztalatok- nak kell változniuk a személyek saját tapasztalatának fejlődése és nem a fogalmak segítsé- gével, ahol az ontológia általános megegyezései jutnak érvényre vagy éppen a rituális vagy jogi formalizmus. Ebben az egyházi életről és teológiai gondolkodásról szóló különleges Iá- tásmódban Alszeghy nagyon érzékeny volt a gyakran protestáns és katolikus részről érkező, a mágiáról vagy a szentségek eldologiasításáról szóló vádakkal szemben, és hang- súlyozta, hogy a keresztény bűnbánati gyakorlat hiteles valóságának az evangélium élő és konkrét hirdetésének kell lennie, a személyes élet sajátos adottságaiban.

6 Lásd a De paenitentia Christiana, Romae, 1962. c. jegyzetet. Olasz nyelven évekkel később egyszerűsített vál- tozatban jelent meg: II sacramento della riconciliazione, Torino, 1975. A Gregorianum és a Civiltá Cattolica folyóiratokban, és gyűjteményes kötetekben Alszeghy számos megnyilatkozása található e fontos egyházi, er- kölcsi és ökumenikus témával kapcsolatban. Lásd pl.: Tre crisi nella penitenziale cristiana, in Ortodossia e revisionismo, Roma,1974.

12