Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Osculati, Roberto: Alszeghy Zoltán (1915-1991) és a római teológia
Végül eljött az idő, a jelen számára kimerített történelem meghaladására, és ha Alszeghy több évtizedet tanított is középkori teológiát a Gregoriánán, most világosan ki- bontakozott előtte az a terület, amelynek elkötelezhette magát. 2. A TEOLÓGIAI ANTROPOLÓGIA A jelenbe való bekapcsolódás Maurizio Flick-kel (1909-1979) való közös munka révén ment végbe, aki mint a dogmatika docense alapvetően antropológiai témákkal foglalko- zott: a skolasztikus szóhasználat szerint fő területe a De Deo creante et elevante és a De gratia volt. Ezek a témakörök a világ teremtésére, az első emberre, a bűnre és a kegyelemből való megigazulásra vonatkoztak. Ezek a középkori és tridenti teológiától örö- költ kérdések lesznek az a terület, mely próbára teszi kedves munkatársával a történész képességeit egy olyan teológia megalkotására, mely képes nyelvhasználatával felhagyni, a régi, legfőképp neotomista formulákkal. Ez a nagy óvatossággal, de tetterővel és bátorság- gal megtett út párhuzamosan futott XII. Piusz utolsó éveivel, XXIII. János és a Zsinat ál- tál keltett lelkesedéssel, VI. Pál termékeny és bonyolultan gyötrelmes időszakával. A pá- pai tanítóhivatalhoz szorosan kapcsolódó és a modern kultúrával bizalmatlan fenntartás első előreható felülmúlása a teremtésről, a természetfeletti rendbe való emelésről és az eredeti bűnről szóló teológiai kézikönyv megjelenésekor mutatkozott meg.4 Egy olyan műben, ahol a két szerző saját eredményei nem különböztethetőek meg, nem könnyű elválasztani Alszeghy és Flick gondolatmenetét. Ám ismerve mindkettő sajá- tos felfogását, kultúráját és stílusát, nem nehéz feltételezni, hogy a hagyományos skolasz- tikus felépítés az olasz teológus tanítói munkájának eredménye, míg a jegyzetek és magya- rázatok a magyar tudóstól származnak. Főleg itt érezhető az egzisztenciális fogalmazás na- gyobb súlya, túl a Szentírásra, az Atyákra, az egyházi tanítóhivatal állításaira való alapvető hivatkozásokon. Együttműködésük első szakaszában a két munkatárs eljárása a neoskolasztikában érvényes feltételek szerint mindenre kiterjedő, általános információkat szolgáltatott, kiegészítve új meglátásokkal a teológiatörténetből, a modern kultúrával való kapcsolatokból, a jelen egyházi és erkölcsi életéből. Ez az eljárás, ahol a régi és az új - ami néha régibb annál, mint ami hagyományosnak tűnik -, összeillik, a következő tanulmány- ban éri el leghatásosabb kifejeződését.5 Itt a neoskolasztikából jól ismert a kegyelemről szóló és kétségbe nem vont kifejezések és vitapontok egy olyan összefüggésben helyezked- nek el, ahol a biblikus képek az elsődlegesek, személyes és egzisztenciális erejeükkel, a te- remtmény megistenüléséről szóló görög patrisztika és a Szentháromsággal való személyes kapcsolat szempontjaival, az ókori és a modern aszketika és misztika, a missziós kérész- ténység kérdésével, a keresztény egyházakkal való megbékélés szükségességével a protes- táns érvelés sajátos megértésével. A terjedelmes kötet az újszövetségi kegyelemtan jelen- kori, a II. Vatikáni Zsinat izzó Rómájában feltűnő és a modern egyházak szempontjából megélt és áttanulmányozott summájaként áll előttünk. Hasonlóképpen mentes minden vi- tatkozástól, mely századokon át megmérgezte a nyugati kereszténységet, s jól lehet isme4 FLICK, M.-ALSZEGHY, Z., II creatore. L'intzio della salvezza,Firenze, 1959. 1964-ben jelent meg a harmadik kiadás. 5 FLICK, M.-ALSZEGHY, Z. II vangelo della grazia,Firenze, 1964.---------- 11
