Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Osculati, Roberto: Alszeghy Zoltán (1915-1991) és a római teológia

mái és az értelmi és erkölcsi igények alapján. A középkori rendszerek nem szolgálhatnak ürügyül, hogy a jelen kihívásait és feladatait elkerülve idealizáljunk egy nem létező múltat, ezek inkább minták, amelyből táplálkozhat a katolicizmus fogalmi felépítésének gyökeres megújítása.

Alszeghy pályafutását mint középkorszakértő kezdte. Doktori értekezésében Isten szeretetéről tárgyalt Szent Bonaventura teológiájában,1 és már ebben az első műben meg- jelenik vallási gondolkodásának és módszertani látásmódjának a sajátossága. A kérész- ténység jobban, mint a metafizika és a logika, az érzékelés szintjén helyezkedik el, mely biztosítja a közvetett tapasztalatok vagy a módszeres elemzés számára a keresztény hit tu- lajdonságainak a legmegfelelőbb és legalkalmasabb megnyilvánulási területet. A teológia egy élő és teljes tapasztalat értelmi elemzése, mely az egész fogalmi készleten túl helyez- kedik el. Ez másodlagos, egy értelmi, összevető, közvetítő eszköz egy személyes valóság előtt, mely egészében jelen van minden dialektikus kutatás előtt. A fiatal római professzor egy művelt budapesti családból származik, mely szorosan kötődött a XX. sz. első évtizede- iben a Közép-európai intellektuális fejlődéshez. Birtokában vannak a történeti, fenomeno- lógiai és egzisztenciális eredmények, melyek Európában is megjelentek a tudomány termé- szeli eszményeinek hanyatlása után. A személyes én, és az élő, alkotó, értelmező egyének közössége alkotja a jelenlegi Európa öntudatát. Az emberi személynek alapvetően érzel- mi, intuitiv, költői és szimbolikus karektere van; felölti nyelvi tapasztalatait, melyek elhelyezhetők és értelmezhetők, de nem fordíthatók le mozdíthatatlan esszenciává vagy szubsztanciává. Vajon véletlen, hogy a hallgatóság előtt először megjelenő teológus egy fi- lológus fia? Ehhez a döntően érzelmi és hermeneutikai érzékenységhez társul egy erőteljes protestáns jámborság, melyek az európai modern kultúrterületen együtt jelennek meg. És itt található annak a családi és baráti körnek az öröksége, melyre sokszor utalt későbbi, érett éveiben. Középkori ferences teológia, református jámborság és a tapasztalati, kérdésfeltevő gondolkodási minták az a három tényező, mely állandóan jelen van a kérész- ténységet értékelő szellemében.

A következő években Alszeghy Szent Pál középkori magyarázóinak hosszas kutatásá- ra szánta el magát. Ebből született a középkori páli exzegézis kegyelem fogalmáról szóló műve.1 2 A kutatások gyümölcse, hogy a kor és az irodalmi műfajok teológiájában a kegye- lem két megkülönböztetett fogalma jelenik meg. Az egyik alapvetően dinamikus, pszicho- lógiai és erkölcsi, a másik pedig mindenekelőtt statikus, objektív és ontológiai. Nagy vona- lakban - erősíti meg a történész - az első ágostoni ihletésű, a második pedig az arisztotelé- szí metafizikára épül fel. A Tridenti Zsinat után az utóbbi érvényesül, de az első is megőrzi jogait.

Érzékelhetően ennek a történetírásnak a kimenetele a teológiai fogalmak dialektikus felfogása felé hajlik: ״Végülis ezek a kutatások a kortárs teológia legelevenebb kérdései közé illeszkednek. A teológiai antropológia jelentős fejlődése a XIII. sz.-ban akkor vált lehetővé, amikor a teológusok koruk értelmi nyelvén tudták megfogalmazni a hagyomá- nyos tanítást”.3

1 ALSZEGHY, Z., Grundformen der Lieben. Die Theorie der Gottesliebe bei dem hl.Bonaventura, Roma, 1964. A következő években egészen a zsinatig, a középkori teológia történetéről szóló kutatásai a ״Gregorianum”-ban jelentek meg. Nemzetközi síkon a fiatal professzor Ígéretes medievistának számított.

2 Uö., Nova creatura. La nozione della grazia nei commentari medieval!' di S. Paolo, Roma, 1956.

3 Uo. 265.------- 10 ------