Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - HIVATALOS EGYHÁZI MEGNYILATKOZÁSOK - A Szentlélek származására vonatkozó görög és latin hagyomány
támadt fel (vö.Róm 8,11), és ״Isten hatalmas Fiául rendeltetett” (Rám l,4)l:. A Léleknek ez az emberré lett Isten Fia emberi egzisztenciájának legmélyén betöltött szerepe egy olyan Szentháromságon belüli örök viszonyból fakad, mely által a Lélek a maga szeretet-ajándék misztériumában maradandóan jellemzi az Atya mint szeretet-forrás és az ő szeretett Fia közötti viszonyt. A Lélek személyének ez az eredeti jellege - ti hogy 0 az Atyának az O szeretett Fia iránti örök szeretet-ajándéka - teszi nyilvánvalóvá, hogy a küldetésében a Fiúhoz kapcsolódó Lélek vezeti be az embereket Krisztusnak az O Atya iránti fiúi viszonyába, hiszen ez a viszony csakis Őbenne kapja meg a Szentháromságon belüli maradandó jellegét: ״Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiállja: Abba, Atya!” (Gál 4,6). A Lélek tehát az üdvösség misztériumában és az egyház életében sokkal többet tesz, mintha csak a Fiú művét hosszabbítaná meg. Mindannak ugyanis, amit Krisztus alapított s elrendelt - a kinyilatkoztatásnak, az egyháznak, a szentségeknek, az apostoli szolgálatnak és tanítóhivatalának - a Szentlélek folytonos lehívására (épÍKXpais) és működésére (éi'épyeia) van szüksége ahhoz, hogy megnyilvánuljon״« soha el nem múló szeretet” (1 Kor 13,8) a szenteknek a Szentháromság életében részesedő közösségében. Fordította: Orosz László 12 Vö. I!.János Pál, Dominum et vivificantem enciklikájának 18-24. pontja: AAS, LXXVIII, 1986, 826-83t.old. vő. még A Katolikus Egyház Katekizmusa 438, 689, 690, 695, 727. pontjával.
