Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - HIVATALOS EGYHÁZI MEGNYILATKOZÁSOK - A Szentlélek származására vonatkozó görög és latin hagyomány
A görög atyák és az egész keresztény Kelet ezzel kapcsolatban ״az Atya monarchiáját” emlegeti, és Szent Ágoston nyomán a nyugati hagyomány is megvallja, hogy a Szentlélek ״principaliter" vagyis mint princípiumától az Atyától ered (De Trinitate, XV, 25,47, P.L. 42,1094-1095). Ebben az értelemben tehát a két hagyomány elismeri, hogy ״az Atya monarchiája” azt is jelenti, hogy az Atya a szentháromságon belül a Fiúnak és a Szentiéleknek egyedüli oka (aÍTÍa) vagy princípiuma (elve). Ezt az eredést, tudniillik, hogy a Szentlélek egyedül csak az Atyától mint az egész Szentháromság egyedüli princípiumától származik, a kappadókiai atyákat követően a görög hagyomány éiciTÓpeuais -nek nevezte. A teológus Nazianzoszi Szent Gergely ugyan a Léleknek az Atyától származását mint eredését kifejező kapcsolatot az ÉKiTÓpeuaig sajátos fogalmával jelölte, amit megkülönböztet attól az eredettől (tö Ttpoíévai), amely a Lélekhez hasonlóan a Fiúra is vonatkozik: ״ A lélek valóban az Atyától eredő (ápolót׳) Lélek, de nem fiúsággal, mivel ez nem nemzés, hanem származás - ÉKiTÓpeuais” (39. beszéd, 12.L. - Sources Chrétiennnes 358,175.) S még ha Alexandriai Szent Kürillosz néha-néha használja is az éKTTopeúeaOai igét a Fiúnak az Atyától eredő viszonyának a kifejezésére, de sohasem alkalmazza ezt a Léleknek a Fiúval való kapcsolatára (vö. többek között János-kommentár X, 2 P.G. 74, 910 D; Ep. 55, P.G. 77, 316 D). Az éicirópeuas fogalom még Szent Kürillosznál is különbözik az eredést kifejező ,apóiéval fogalomtól, s egyedül csak A Szentháromság kezdet nélküli eredetével, az Atyával való eredési viszony kifejezésére szolgál. Éppen ezért az ortodox Kelet mindig visszautasította a tö étc tou TTaTpös Kai tou Yíou éKTTopeuópevov formulát, és a katolikus egyház is elutasította azt, hogy - akár csak a latinok liturgiájában való használatra is - a Nikaia-Konstantinápolyi hitvallás görög szövegében szereplő ck tou TTaTpös eKaopeuopevov formulához hozzátegyék azt, hogy Kai tou Yíou. Ugyanakkor az ortodox Kelet mégsem utasít vissza minden örök kapcsolatot a Fiú és a Szentlélek között az Atyától való eredetük kapcsán. Nazianzoszi Szent Gergely, két hagyományunk nagy tanúja tisztázza ezt Makedoniosszal szemben, aki ezt kérdezte: ״Mi hiányzik tehát a Léleknek ahhoz, hogy a Fiú lehessen; hiszen ha semmi sem hiányozna, akkor a Fiú lenne? - Azt mondjuk, hogy nem hiányzik semmi, minthogy Istennek nem hiányzik semmi, hanem - ha szabad így mondanom - a megnyilvánulás illetve a köztük lévő kapcsolat (Tps Trpös aXXpXa oyeaews öiácfopoi׳) különbözősége eredményezi azt, hogy különböző az elnevezésük is” (39. Beszéd, Sources chrétiennes No 250, 290-292. Mindenesetre az ortodox Kelet szerencsésen fejezi ki ezt a kapcsolatot a 81á tou Ylou eKTropeuópevov formulával (vagyis, hogy ״az Atyától a Fiú által származik”). Már Szent Basziliosz mondta ezt a Szentiélekről: ״A Fiú által (81á tou Ylou), aki egy, kapcsolódik az Atyához, aki egy, és saját magával teszi teljessé a minden dicséretre méltó boldog Háromságot” (A Szentlélekről, XVIII, 45, Sources chrétiennes 17bis, 408.). Szent Maximosz hitvalló pedig azt mondja: ״Természeténél fogva (cjwaei) a Szentlélek a maga lénye szerint (kot’ ouaíav) lényegében az Atyától ered (éKTtopeuógevov) a szülött Fiú által (81’Ylou ye1n^9é1׳T0s)” (Questiones ad Thalassium, LXIII, P.G. 90, 672C). Megtalálható ez damaszkuszi Szent Jánosnál is: ״(ó TTaTÍp) áeí fjv, exwl' éauTou tou airrou Xóyov, Kai 81á tou Xóyou aŰT0u é£ éauTou tö TTveupa aÚT0u éKTTopeuópevov”, ״ami így fordítható le: Azt mondom, hogy Isten Atya, akinek (mindig) saját magából való az Igéje, s Igéje által mindig megvan a Lelke, aki tőle származik”. (Dialogus contra Manichaeos 5, P.G. 94,1512 B, B. Kotter, Berlin 1981. kiadásában 354.; vö. P.G. 94, 848-849A) A Szentháromság 67
