Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 1-2. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiája és lehetséges forrásai (I. rész)

fejeként belülről hat az egészre és ugyanakkor minden egyedre is, aki csak azért tud ilyen átfogó és mély hatást kiváltani, mert ugyanakkor Isten is. Ugyanezen oknál fogva kezdettől mindenkire, az Ószövetség és a pogány világ emberére is hatással lehetett, mert minden idők előtt, megtestesülése előtt is Ó a Megváltó.58

Ez a ״totus Christus” nem azonos az Athanasziosznál feltételezett ún. ״fizikai megváltástannal”. Talán a leginkább rokon Nüsszai Szent Gergely ״Akkor aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki” traktátusának eszméjével, amely a megtestesülés utáni időt, az Egyház korszakát úgy tekinti, mint beletestesülést Krisztusba, az Igébe.

Az eddigiekben áttekintettük az egyházatya krisztológiai felfogásának fontosabb fejlődési szakaszait, alapeszméit, a folyamatos elmélyülést, amelynek során mind közelebb került a kortárs keleti teológusok formulázásaihoz. A folyamat mutatta a ״filozófiai” krisztológia, ״theologiai” krisztológiává alakulását, amit nagyban elősegített a megváltásiam és kegyelemtani szempontok érvényesülése. A következőkben át kell tekinteni a konvergenciákat, amelyek a keleti teológusokkal mutatnak rokonságot. Ezek mindenekelőtt Ágoston beszédeiben fedezhetők fel. Azért a beszédekben - amelyek lehetnek prédikált kommentárok is, mint a János-evangéliumról mondott beszédei -, mert ez az a műfaj, amelyre az eszmék és közhelyek vándorlása a legjellemzőbb. Ugyanakkor ez az a terület, amelyet a legkevésbé vizsgált a források szempontjából a kutatás.

(Folytatása következik)

58 ״Soweit in bezug auf das innermenschliche Wirken des Heils nach Augustin. Ihm haben wir es zu verdanken, dass uns, gegenüber dem Vorhaben des Pelagius mit seinem wenn auch göttlichen, aber doch nur menschlicherweise und wie von aussen auf uns wirkenden, d.h. sienem rein historisch geschauten Christus, der christliche, der mystische Christus erhalten blieb, welcher als wahres Haupt der Menschheit von innen heraus aufs Ganze und auf jeden einzelnen einwirkt, und dies nur deswegen so tief und so umfassend, weil dieser Mensch zugleich auch Gott war. So konnte er von Anfang an auf alle, auch die des Alten Testamentes, auch die daselbst ausserhalb Israels Erwähnten, und über sie hinaus auf die gesamte Hcidenwelt, und schliesslich auch auf Adam selber Licht und Kraft spendend wirken, insofern er vor aller Zeit, auch schon vor seiner Menschwerdung, Erlöser war." (PLAGNIEUX, J., Heil und Heiland, Dogmengeschichtliche Texte und Studien, Etudes Augustiniennes, Paris 1969, ״Augustinus”, 64.

65