Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiája és lehetséges forrásai (I. rész)
módon egyik ember bűne valamiképpen a másikat is érinti. Ugyanígy pl. a szülők hite nem jelenti már a gyermekeik hitét is, de kétségtelenül érinti őket. Ami érvényes Ádámra, az érvényes Krisztusra is. Az univerzális és az individuális feszültsége jellemzi ezt a szemléletet. Az eleven, személyes kapcsolat sokkal jobban lekötötte Ágoston figyelmét, mint az individuális, történelmi események, amelyek a múltra tartoztak. Az ún. ״történeti Jézus” alakja kevéssé foglalkoztatta, mert Jézus számára nem ״magánszemélyt” jelentett, aki a történelem bizonyos pontján élt, hanem mindig jelenlevő, mindig aktuális személyt és eseményt. Ezért lehet közömbös, hogy a keresztény a történelem melyik pontján él, mert Jézus szem- és fültanúitól is igényelte a hitet. Ha valakinek, akkor Krisztus személyének jellegzetessége, konstitutív eleme a szeretet. Ezért nem is akart egyedül maradni, nem is maradt egyedül. A szeretet ugyanis közösséget teremt. Ezért az Ige emberré válásának tagadása szinte a szeretet csődjével egyenlő. A Jn 1,14-nek két fontos mozzanata van: 1. az Ige testté lett, és 2. közöttünk, azaz az egyházban, lakozott. Most már az a kérdés, hogy a mondottak alapján állítható-e, hogy Ágoston felfogása szerint Krisztus azonosította magát feltétel nélkül minden emberrel? A válaszhoz tisztázni kell az isteni jelenlét három módozatát vagy fokozatát: 1. Isten általános jelenléte az emberekben és a világban; 2. a ״bennlakás”; 3. Isten különleges jelenléte Krisztusban. Az azonosulás fokozata mindig megfelel a szeretet mértékének. Az Újszövetségben vannak helyek, amelyek arról beszélnek, hogyan azonosult Jézus az emberekkel: Mt 25,31-46 (ezt már Cyprianus is sokszor idézte!), Róm 12,4-8,1 Kor 12,12- 13, Ef 4,15 és 5,23, Kol 2,19. Ezeknek a helyeknek alapján Ágostonnál a hit nem valami túlvilágra orientált magatartást jelent, nincs ״majd”, nincs ״majd ott”, ami amolyan kibeszélés lehet, hanem csak jelen imperativus. Krisztus, emberekkel való azonosulásának mértéke a kereszthalálban megnyilvánuló szeretet, az emberek Krisztussal való azonosulásának mértéke mindig a szeretet parancsának fokától függ. A fentiek miatt merészeli Ágoston azt mondani, hogy nemcsak keresztények, hanem Krisztus, sőt Krisztusok (többes számban) is lettünk.56 A Krisztus jelentése Felkent, a keresztségben mindenki részesedik Krisztus felkenésében, erre megy vissza az egyházatya állítása. A következmény: Ágoston pl. Krisztus születéséről sem úgy gondolkodik, mint punktuális történelmi eseményről, hanem mint az örök Ige megtestesüléséről, emberré válásáról, amely nemcsak történt, hanem történik most is mindannyiszor, valahányszor Isten szava megérinti az embert. A hit tette által válik valaki ״Krisztussá”, mert a hit által nyerünk felvételt Krisztus testébe. Ezért mondja az egyházatya, hogy Krisztus a hit által sokszorozódik.57 Ez a ״totus Christus” nem valami lezárt, platoni egység, hanem naponta valósul a hit cselekedetei által. Ebben adja meg a követés és az utánzás tartalmát is, amelynek magja a szeretet. A Krisztusért élés és a Krisztusban élés jelenti mindig a másikért élést. Ez a ״totus Christus”, noha Isten, mégis emberi módon, az embervilágon belül fejti ki megváltó hatékonyságát, és pusztán kívülről hat az emberre, mint Pelagius kegyelemtanában, akinél azonban az Üdvözítő alakja a múltba szorul, és ezért válik ״külsővé”. Szent Ágoston Krisztus-víziója a ״misztikus Krisztus”, aki az emberi nem igazi 56 Tract in Joh. 21,8; 108,5; 3,12; Enarr. in Ps 142,3 és 26,2. 57 In Joh cv. tract. 51,9. 64
