Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
A könyv tartalmának ismertetése után néhány értékelő megjegyzést kívánok tenni. Mind a pozitívnak tartott szempontokra, mind pedig a vitatható részekre fel szeretném hívni a figyelmet. Az első megfontolások Vermes Géza módszerére vonatkoznak. Igen őr- vendetes, hogy Vermes történeti szempontból kedvezően ítéli meg az evangéliumokat. Hangsúlyozza ugyan, hogy ezek ״nem elsődlegesen történeti források,״ mégis egyértelmű- en elhatárolja magát R. Bultmann agnosztikus álláspontjától.56 Határozottan amellett fog- lal állást, hogy az evangéliumok történeti vizsgálata által eljuthatunk Jézus személyiségé- hez. Vermes Géza történeti vizsgálódásának mindamellett vannak vitatható pontjai. Ab- ban semmi kifogásolnivaló nincsen, hogy történészként közelít az evangéliumokhoz, abban viszont igen, hogy ״semleges” történészként kíván az olvasó előtt bemutatkozni. Legalább- is ezt sejteti könyvének alcíme - Ahogy egy történész az evangéliumokat olvassa - , és erre utal az a kijelentése, hogy ״a hit...imperativusaival szemben az evangéliumokban megjele- nített szavak és események elsődleges, valódi történeti jelentőségével foglalkozó kérdéseket” kíván előítéleteket félretéve megvizsgálni.57 E kijelentéssel kapcsolatban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nemcsak a hitnek vannak ״imperativusai”. A mai hermeneutikai megfontolások éppen azt hangsúlyozzák, hogy nincs teljesen semleges és elfogulatlan történész, hanem mindenki bizonyos előítélettel - H.G. Gadamer kifejezésé- vei élve ״előzetes megértéssel” (Vorverständnis) - közelít történeti emlékekhez.58 Kétség- télén, hogy Vermes Gézának is megvan a sajátos ״előítélete”. Az a tény, hogy könyvét a ke- resztény hitvallással szembeni polémiával kezdi el és Jézus kilétére vonatkozólag bizonyos lehetőségeket eleve kizár,59 jelzi, hogy nem pártatlan szemlélőként vizsgálja a kérdést. Kü- lönösnek tartom azután azt is, hogy a szóban forgó könyvben, amely végeredményben Jé- zus kilétének és a zsidóságban betöltött szerepének megállapítására irányul, Jézus műkő- désének több fontos elemét is figyelmen kívül hagyta a szerző. Nem vizsgálta meg Jézus igehirdetésének tartalmát. Jézus és a bűnösök kapcsolatát sem tárgyalta részletesen, s egy- általán nem foglalkozott Jézus és a tanítványok viszonyával. Pedig ezek a szempontok Jé- zus személyének megértéséhez nélkülözhetetlenek. Pontosításként megjegyzem, hogy a Jézus-trilógia második kötetében Vermes Géza három fejezetet szentelt Jézus igehirdetés- ének, de vizsgálatát alapvetően az első kötetben megfogalmazott következtetés határozta meg.60 Ezen eljárással szemben az újszövetségi kutatók többségével együtt szilárd meggyő- ződéssel vallom, hogy Jézus kilétéről nem lehet teljes és végleges ítéletet alkotni az igehir- detés tartalmának beható és részletes elemzése nélkül. Vermes Géza könyvében igen érdekes és értékes az a rész, amelyben a zsidó közeg vizsgálata történik. Ugyancsak pozitívan értékelhető a szerzőnek az a törekvése is, hogy Jé- zus működését az I. századi Palesztina tágabb kereteiben helyezze el. Nem lehet kétséges, hogy a kortörténet ismerete fontos, sőt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az evangéliumokat helyesen értelmezzük, és hogy megfelelő képet alkossunk Jézusról. A kortörténeti kutatás azonban csak akkor teljes, ha nemcsak a Jézus és a korabeli ismertebb személyek közötti hasonlóságokra, hanem a közöttük levő különbségekre is figyelemmel van. Azt, hogy Jézus és az ún. haszidok között sok a hasonlóság, minden nehézség nélkül elfogadhatjuk. Ugyan56 l.m. 57. 1. jegyzet. 571.m. 22. és 27. 58 Vő. GADAM ER, H.-G., Igazság és módszer, Budapest 1984,191217־. 59 Vö. VERMES G.,A zsidó Jézus, 21-23. 60 Vö. VERMES G., Jesus and the World of Judaism, 15-57. 48
