Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
akkor bizonyos eltérésekre is felfigyelhetünk. Hanina ben Dosza csodás tetteit tárgyalva Vermes Géza a következőt is megemlíti: a haszid azért, hogy ne kelljen felhőszakadás kö- zepette hazamennie, imádság által megállította az esőt.61 Jézussal kapcsolatban viszont ép- pen azt hangsúlyozzák az evangéliumok, hogy sohasem tett csodát vagy sohasem kért iste- ni közbelépést saját előnyére. Ugyancsak fontos mozzanat az, ahogyan Jézus értelmezte a csodáit: nem önmagában álló tettek ezek, hanem Isten eljövendő s egyben már jelenlevő uralmának a jelei (vö. Lk 7,22; 11,20). A karizmatikus judaizmussal kapcsolatban Vermes Géza a bűnbocsánat közvetítésé- ről is említést tesz, s azt - a Qumránból ismert ״Nabunáid imája” elnevezésű töredékre hi- vatkozva - közvetlenül a gyógyítással és a démonűzéssel hozza kapcsolatba. Mivel az ak- kori felfogás szerint szoros a kapcsolat a betegség és a bűn között, a bűnbocsánat a gyógyí- tással és a démonűzéssel történik. Aki gyógyít vagy démonokat űz, egyben a betegséget vagy megszállottságot kiváltó bűntől is megszabadít. Semmi rendkívüli sincs tehát Jézus- nak a bénához intézett szavaiban: ״Fiam, bűneid bocsánatot nyertek” (Mk 2,5).62 Ez az ér- velés önmagában helytálló. Nem veszi azonban figyelembe, hogy az evangéliumokban a bűnbocsánat témája nemcsak gyógyítással kapcsolatban szerepel, hanem önállóan is (vö. pl. a bűnös asszony esetét: Lk 7,48-50). Jézusnak a bűnbocsánat közvetítésére vonatkozó igényét nem lehet tehát kizárólag a gyógyító és ördögűző mivoltával magyarázni. Jézusnál a bűnbocsánat, amely a bűnösökkel való asztalközösségben is kifejezésre jut, az általa meg- hirdetett és a működésében megvalósuló Isten uralmával áll összefüggésben. A bűnök bo- csánatában ugyanis az Isten uralmának alapvető tényezője, Isten végleges és ingyenes jó- sága jut kifejezésre. A Jézus címeire vonatkozó részben is sok hasznos információt és megfontolandó szempontot találunk. Vermes Géza következtetéseinek egy részét (az ״Úr” cím használata Jézus megszólításaként; az ״ember fia” mint circumlocutio, a zsidó iratokban nem kifeje- zett cím) több keresztény kutató is elfogadja. Jó néhány állítása azonban erősen vitatható. Részletesebben csak a ״messiás” és ״Isten fia” megnevezések kérdésére térek ki. A ״messiás” cím tekintetében a keresztény kutatók is általában azon a véleményen vannak, hogy a címet abban az időben sokan politikai értelemben fogták fel s ezért Jézus nem al- kalmazta azt önmagára. Ez azonban még nem egyenlő a tagadással. Mivel a korabeli zsi- dóság keretében a messiásvárás nem volt egységes,63 és mivel Jézus bizonyos kérdésekben egészen újszerű módon nyilatkozott, a politikai színezetű királyi messianizmustól való el- határolódás nem szükségképpen jelenti azt, hogy semmiféle messiási küldetéstudata nem volt. Az evangéliumok alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy Jézus sosem határolta el magát egyértelműen a messiási szerepkörtől, még akkor sem, amikor - a főtanács és Pilátus előtt - az élete megmentése érdekében nyílt és határozott tagadásra lett volna szüksége. J. Gnilka arra hívta fel a figyelmet, hogy van kapcsolat azon szerep között, amelyet a zsidó hagyomány a messiásnak tulajdonított és Jézus küldetése között. Az egyik apokrif irat, a Salamon 17. zsoltára szerint a messiás feladata lesz, hogy egybegyűjtse Izraelt. Jézus kül- detésében is hangsúlyos volt Izrael népének összegyűjtése. Az egyik igen személyes hang- vételű mondásban például a következőt olvassuk: ״Jeruzsálem! Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint 61 Vö. VERMES G.,A zsidó Jézus, 100. “Vö. I.m. 89-91. 63 A messiásvárás különböző formáit maga Vermes Géza ismerteti részletesen: i.m. 170182־. 49
