Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
dik felében Galileában működő Hanina ben Dosza alakjával ismerkedhetünk meg. Vermes Géza főleg Jézus és Hanina ben Dosza között lát nagy hasonlóságot: mindketten közvet- len kapcsolatban álltak az Istennel; mindketten csodatevők voltak; mindkettőjük nevéhez fűződik távolból történő gyógyítás; személyük valamilyen módon Illés prófétára emlékez- tét; életmódjuk sajátossága a világi javak megtagadása, valamint az erkölcsi kérdésekre va- ló összpontosítás, amely a jogi és rituális ügyek mellőzésével jár együtt. ״Az a következte- tés látszik... logikusnak, mely szerint Jézus személyét részben mint az I. századi karizma- tikus judaizmus részét, részben pedig mint a korai haszidim vagy jámborok legkiemelke- dőbb példáját kell tekintenünk.”50 Könyvének második részében Jézus címeit elemzi a szerző. Először a ״próféta” meg- nevezésre irányul a figyelem. Vermes Géza szerint Jézus éppen ״ezt a megjelölést kedvel- te a legjobban”,51 amelynek azonban nem volt eszkatologikus színezete. Az ״Úr” (küriosz) címet illetően bizonyos qumráni és rabbinikus szövegek részletes és érdekes vizsgálata után Vermes Géza arra a végkövetkeztetésre jut, hogy gyógyító és tanító tevékenysége fo- lyamán Jézust rendszeresen az ״Úr” (mar) megszólítással illették kortársai.52 A ״messiás” cím esetében is először az ókori judaizmus vizsgálata történik, majd az újszövetségi szőve- gek tárgyalása következik. Ennek végkövetkeztetései: a ״messiás” címet a nép a királyi messiási eszmének megfelelően értelmezte. Ettől azonban Jézus elhatárolódott. Sohasem ismerte el magáról, hogy ő lenne a messiás, tehát nem tartotta magát annak. A messiási mivolt tagadását azonban sem követői, sem pedig ellenfelei nem tudták elfogadni.53 Az ״ember fia” megjelölés korabeli használatára vonatkozólag Vermes Géza két szempontot tart lényegesnek: a formula az arámi nyelvben az ״ember” szinonimája vagy pedig circumlocutio, amellyel a beszélő saját magára utal; ugyanakkor sem a Dán 7,13-ban, sem az apokaliptikus iratokban, sem pedig a rabbinikus irodalomban nem címként szere- pel. Vermes szerint az evangéliumokban előforduló ״ember fia” mondások nagy részét mint circumlocutio-t kell értelmezni. Azok a mondások, amelyek a Dán 7,13-mal állnak összefüggésben, nem Jézustól származnak, hanem őskeresztény eredetűek.54 Az ״Isten fia” címmel kapcsolatban Vermes Géza először arra mutat rá, hogy a cím, illetve a fiúság gon- dolata már az Ószövetségben is megjelenik: vonatkozhat égi vagy angyali lényekre, egész Izraelre vagy izraelita személyekre, illetve Izrael királyaira. A poszt-biblikus judaizmusban az ״Isten fia” megnevezés az igaz emberrel vagy esetleg a messiással kapcsolatban szere- pel. Vermes Géza kétségbe vonja, hogy Jézus Isten Fiának nevezte volna magát, viszont el- ismeri, hogy ״Atyának” szólította az Istent, és fiúi kapcsolatban állt vele. A fiúság azonban kizárólag a karizmatikus démonűző és csodatevő mivolthoz kapcsolódik.55 50 i.m. 104. 51 I.m. 131. Pontosításként megjegyzem, hogy a ״próféta" megnevezés Jézus ajkán mindössze két evangéliumi mondásban olvasható: Mk 6,4 és párh.; Lk 13,33. 52 Vő. i.m. 161. 53 Vö. i.m. 198-199.. 5^ Vö. i.m. 237-238. 55 Vö. i.m. 269. A szerző egyébként a keresztény kutatók által oly fontosnak tartott ״Abba” megszólítást sem tart- ja kizárólagosan jézusi vonásnak. Egy rabbinikus szövegre (bTaan. 23b) hivatkozva azt állítja, hogy a kifejezést más karizmatikusok (Hamm, Abba Hilkia) is használták. Vö. i.m. 268. A Vermes Géza által idézett szöveg azonban Jézus koránál jóval későbbi. Ezenkívül az ״Abba” nem Istenhez intézett direkt megszólításként sze- repel benne. Vö. FITZM YER, J. A., ״Abba and Jesus’ Relation to God’’: A cause de l’évangile (Mélanges ä J. Dupont), Paris 1985, 15-38. 47
