Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
és szabadító erejét jelenti. Jézusban tehát Isten teremtő és szabadító ereje van jelen. A német exegéta hosszasan foglalkozik Isten uralmának időbeli perspektívájával. Különböző mondások és példabeszédek vizsgálata után a következő megállapításra jut: ״Isten uralma a történelem célja. De észre kell vennünk, hogy a kezdete Jézus működésé- ben már most adva van.”5־ Isten uralma Gnilka szerint két dimenziójú: mind a jelen, mind a jövő reá irányul: ״Nem szabad tehát a jövőt és a jelent egymással szemben kijátszani vagy akár a hitelesség kritériumává tenni, úgy hogy valaki kijelenti: csak a jövőre vagy csak a je- lenre vonatkozó kijelentések a hitelesek. Éppen ebben az összefonódásban láthatjuk meg Jézus istenuralomról szóló igehirdetésének az ismertetőjegyét.”26 Gnilka hangsúlyozza, hogy Jézus nemcsak meghirdette és megtapasztalhatóvá tette Isten uralmát, hanem annak megfelelő magatartásra szólította fel kortársait. ״Jézus új mó- dón határozta meg az ember Istenhez fűződő kapcsolatát. Az Atyaisten mindenkinek fel- ajánlja Isten uralmával együtt az üdvösséget. De éppen szeretetének radikalitása, ahogyan az Jézus működésében megtapasztalható, tárja fel az emberek bűnös mivoltát, és azt is, hogy újrakezdésre, megtérésre van szükségük.”27 Ebben a perspektívában kell értelmezni a Jézus igehirdetésében jelenlevő ítélethirdetést is. Jézus nemcsak elrettenteni akar, ha- nem a végítéletet megelőző idő lehetőségeire is rámutat, és megfelelő cselekvésre ösztö- nöz: meg kell változtatni az eddigi életmódot, és tudatosan Isten végső uralmának várásá- ban kell élni. Az életet kompromisszum nélkül Istennek kell szentelni. Jézus erkölcsi tanítása is kapcsolatban áll Isten uralmával. Útmutatásaival az isten- uralommal megjelenő új életrendet kívánja megszilárdítani. Az új életrend sajátosságai: el- lenségszeretet, erőszakmentesség, kiengesztelődés, vagyontól való függetlenség és kölcsö- nős szolgálat. J. Gnilka azt is kiemeli, hogy Jézus elég szabadon viszonyult a Tórához: ״töb- bé nem a Törvény szava a végérvényes és az üdvösség szempontjából meghatározó, hanem az Isten uralmáról szóló üzenet, amelyet ő hirdet.”28 A különböző vallási csoportokkal (fa- rizeusok, szadduceusok) való összeütközés végeredményben erre a szabad magatartásra vezethető vissza. Tehát az elítéléshez vezető konfliktus is kapcsolatban áll a Jézus által meghirdetett Isten uralmával, illetve az istenuralommal érvényre jutó új renddel, amely a Törvény régi rendjét váltja fel.9־ A tanítványokkal kapcsolatban Gnilka hangsúlyozza: a tanítvány-lét Jézus működé- sében való részesedést jelent. A tanítványok ugyanis részt vettek Isten uralmának hirdeté- sében, természetesen mindenkor Jézusnak alárendelve. Isten uralmáról azonban nemcsak a szavukkal, hanem az életmódjukkal is tanúságot kellett tenniük. Ezt jelzi az anyagiakról való lemondásnak, illetve a földi kötöttségektől való függetlenedésnek a követelménye. ״A házasságról és a családról való lemondás nem aszketikus eszmény miatt történik, még csak nem is azért, hogy Isten uralmának részesei legyenek, hanem azért, hogy osztatlan szívvel és minden erővel a Baszileia érdekében működhessenek.”30 Jézus és Izrael kapcsolatának megítélésében Gnilka legelőször is azt emeli ki, hogy Jézus küldetése elsődlegesen a választott néphez szólt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy tevékenysége - kevés kivételtől eltekintve - Izrael földjére korlátozódott. A Jeruzsálemre, ע I.m. 148. M I.m. 153. גד I.m. 212. 28 I.m. 224. » Vo. i.m. 270. 30 I.m. 179. 43
