Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
illetve a választott népre vonatkozó figyelmeztető és fenyegető mondások (Mt 11,21-24; 12,41-42; 23,37) azonban jelzik, hogy az Izraelre irányuló fáradozás eredménytelen ma- radt: a nép jelentős része nem értette meg és nem valósította meg a megtérésre szóló fel- hívását. Ez a kudarc Jézus számára nem jelentette azt, hogy Isten uralma csődöt monda- na. Világosan kifejezésre juttatta, hogy a próféták által meghirdetett egyetemes üdvösség, amelyet a nemzetek egyetemes Jeruzsálembe történő zarándoklata jelképez, akkor is meg- valósul, ha a választott nép nagy része nem fogadja el meghívó üzenetét (vö. Mt 8,11 köv).31 Az Izraelnek tett üdvajánlat azonban nem vesztette el érvényét. Ezt főleg az utol- só vacsorán tett kijelentések jelzik, melyekkel Jézus a szövetség perspektívájában értei- mezte közeledő halálát, és üdvözítő értéket tulajdonított neki.32 J. Gnilka természetesen Jézus küldetéstudatával, illetve a küldetéséből fakadó tekin- télyével is részletesen foglalkozik. Kiemeli, hogy Jézus a legszorosabban kapcsolta össze Is- ten uralmát a saját személyével, és hogy egyedülálló fiúi kapcsolatban állt az Istennel, akit az ״Abba” formulával Atyjának nevezett. A német biblikus a következő igen jelentős meg- állapítással zárja le e témakört: ״Jézus küldetési tekintélye a maga páratlanságában törté- nelmileg levezethetetlen.”33 Ez az állítás lényegében annyit jelent, hogy Jézus küldetéstu- datát nem lehet csupáncsak az akkori kor adottságaiból levezetni és megmagyarázni, s nem lehet őt kizárólagos értelemben már meglévő történelmi kategóriákba besorolni. Gnilka könyvéről összefoglalólag a következő értékelést tenném: bizonyos részlet- kérdésekben vitatkozni lehet a szerző állításaival. Viszont az az összkép, amelyet Jézus ta- nításáról és működéséről ad, logikus és meggyőző. Művének értékét az a tény is növeli, hogy tudatában van a történeti kutatás határainak. Elismeri, hogy sok állítása hipotetikus.34 Emellett nemcsak a történetileg hitelesnek tekinthető elemek megállapítá- sát tartja fontosnak, hanem a Jézus és a húsvét utáni igehirdetés közötti folytonosság nyíl- vánvalóvá tételét is. Ezért az egyes fejezetek végén, az ún. ״távlatokban” (Ausblick) az adott téma húsvét utáni továbbfejlődését és újraértelmezését is felvázolja. III. A ZSIDÓ HAGYOMÁNYRA ÉPÜLŐ JÉZUS-KUTATÁS 1. Jézus megítélése a zsidó kutatók körében Jézus személyét illetően a zsidóságot évszázadokon keresztül az elutasítás vagy a kö- zömbösség jellemezte. Századunkban azonban örvendetes módon egyértelmű változás kö- vetkezett be. Zsidó teológusok immáron tisztelettel, gyakran kifejezett szimpátiával tekin- tenek Jézusra.35 A kedvező megítéléssel együtt a tudományos szintű Jézus-kutatás is kéz31 vö. i.m. 201. 32 Vö. i.m. 285-288. 33 I.m. 266. 34 Vö. i.m. 21. 35 Példaként századunk híres zsidó filozófusának és teológusának, M. Bubernek vallomásából idézek: ״Jézust if- júkoromtól fogva nagy testvéremnek éreztem. Az, hogy a kereszténység Istennek és Megváltónak tekintette és tekinti őt, mindig igen komoly ténynek tűnt számomra, amelynek megértésére őmiatta és magam miatt tőre- kednem kell...Biztosabb vagyok, mint valaha, hogy Izrael hittörténelében kiemelkedő hely illeti meg őt, és hogy ez a hely semmilyen megszokott kategóriával nem írható körül.” BUBER, M., Zwei Glaiibensweisen, Zürich 1950. Idézi: PESCH, R.,: ״Christliche und jüdische Jesusforschung’’: PESCH, VJ .,Jesus in den Evangelien, 35. A Jézussal kapcsolatos mai állásfoglalásokhoz vö.: Sch. BEN-CHORIN, Das Jesus-Bild im modernen Judentum, Berlin 1962; LAPIDE, P, Ist das nicht Josephs Sohn? Jesus int heutigen Judentum, Stuttgart/München 1976. 44
