Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Gál Ferenc: A krisztológia jelen problémái
Végül a keresztény lét megvilágításához utalni kell arra, hogy milyen súlya van Krisz- tus keresztjének. Kifelé ugyan a kereszt botránya sötétlik, de befelé Isten bölcsessége és szeretete világoskodik. Itt minden valóság: benne van Isten ítélete, a szenvedés, az elha- gyatottság és a halál. Isten ״átokká” tette őt, hogy mi megszabaduljunk az átoktól. De ugyanakkor a keresztben benne van az engedelmesség, a megbocsátás, a kiengesztelődés, a közbenjárás és a szeretet. Ezt együtt semmiféle ószövetségi áldozat nem fejezhette ki. Itt maga a személy, az én válik áldozattá, azért, hogy a ״te” dicsőségét hirdesse. A kiüresítés- ben a Fiú lemondott a dicsőségről, hogy új ״doxa-”t öltsön magára, amit megszerzett: az erkölcsi értékek végtelenbe nyúló dicsőségét. Lement a teremtményi függésig, az eltörpü- lésig, hogy kimutassa: egyedül az Isten nagy. Leszállt a bűnös ember szintjére, hogy az Atya irgalma emelje fel. Emberségéből kihoz minden értéket, hogy így ajánlja magát az Atya ke- zébe. Ez a megváltás egészen emberi és egészen isteni. A megváltástan a krisztológia kivi- rágzása. Mindent összefoglalva azt kell mondanunk, hogy a 20. század lefolyása nagy kihívás volt az egyház számára, azért tartott zsinatot. De ugyanilyen kihívás volt a teológia számá- ra is, hogy az evilágisággal szemben igazolja azt, ami természetfölötti és örökkévaló, s ami nélkül sem az ember, sem a világ nem találhat haza. A felvázolt utalások valamilyen képet adnak arról, hogy a Logosz-nak, az Igének a megtestesülése minden kor emberének szól: ״Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké” (Zsid 13,-8). 34
