Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Kocsis Imre: A Jézus-kutatás mai állása
KOCSIS IMRE A Jézus-kutatás mai állása I. A MAI JÉZUS-KUTATÁS ELŐZMÉNYEI A mai Jézus-kutatás szorosan összefügg az ún. ״történeti Jézus - hit Krisztusa” kérdéskö- révei. A történeti Jézus és a hit Krisztusa közötti éles különböztetés, sőt a kettő közötti sza- kadék állítása a felvilágosodás utáni időszakban jelent meg. A szakkönyvek az újkori Jé- zus-kutatást H. S. Reimarus-tól (1694-1768) számítják. O ugyanis amellett foglalt állást, hogy világosan el kell különíteni az apostolok Krisztusról szóló tanítását attól, amit Jézus a földi működése folyamán valóban tett és tanított.1 Hasonló szellem jellemezte a XIX. századi Jézus-kutatást, amelyet többnyire protestáns szentírástudósok végeztek, s amely alapvetően a racionalizmus és a liberalizmus hatása alatt állt. A kutatók az eredeti, hiteles, valódi Jézust keresték. Céljuk az volt, hogy a krisztológiai dogmáktól megszabadítsák Jé- zus személyét, és azt a maga eredetiségében mutassák be. A különböző Jézus-életrajzok behatóbb vizsgálata azonban nem hagy kétséget afelől, hogy a XIX. századi Jézus-kutatás (az ún. Leben-Jesu-Forschung) teljes sikertelenséggel zárult. Az egyes szerzők lényegében koruk kívánságait és saját szubjektív álláspontjukat vetítették Jézus személyére. Egyesek számára Jézus elbűvölő és felülmúlhatatlan ember (E. Renan), nagy humanista reformer (D. F. Strauss) volt. Mások a társadalmi igazságosság harcosát látták benne (K. J. Kautsky), vagy pedig a lelki messianizmus és a belső etikai megújulás képviselőjének tekintették őt (H. J. Holtzmann, B. Weiss). A XIX. századi Jézus-életrajzokról jó összefoglalást és kriti- kát adott századunk elején A. Schweitzer, akinek híres műve - Geschichte der Leben-Jesu- Forschung1 2 - gyakorlatilag a liberális Jézus-kutatás végét is jelentette. A történeti Jézus és a hit Krisztusa közötti különbségtétel nemcsak a dogmáktól megtisztított, valódi Jézus kutatásához vezetett, hanem egyeseket egészen radikális állás- foglalásra késztetett a történeti Jézus megismerhetőségével kapcsolatban. D. F. Strauss és M. Kühler már a XIX. században azt az álláspontot képviselték, hogy az evangéliumokat átszövő legendás elemek miatt Jézus igazi alakját nem lehet megismerni.3 A történeti Jé- zus és a hit Krisztusa közötti szakadék legismertebb képviselője azonban kétségtelenül R. Bultmann (1884-1976), aki századunk igen befolyásos s egyben igen vitatott biblikusa volt.4 Szerinte az evangéliumokban az ősegyház igehirdetésének - kérügmájának - a lecsapódá- sát találjuk. Márpedig a kérügma számára csak az a tény volt a fontos, hogy (Dass) Jézus 1 Rcimarus műve (Apologie oder Schutzschrift für die vernünftigen Verehrer Gottes) csak a szerző halála után került kiadásra. G. E. Lessing hét részletet tett belőle közzé Fragmente eines Wolfenbüttelschen Ungenannten (Bér- lin, 1774-1778) címmel. 2 A könyv első kiadása (Tübingen 1906) a Von Reimarus zu Wrede címmel jelent meg. A 2. kiadás (1913) viszont már a fenni megadott címet viseli. 3 Vö. STRAUSS, D. F., Das Lehen Jesu kritisch bearbeitet, Tübingen 1835-36; KÄHLER, M., Der sogenannte historische Jesus und der geschichtliche, biblische Christus, Leipzig 1892. 4 Bultmann az álláspontját több könyvben is kifejtette: Die Geschichte der synoptischen Tradition, Göttingen 1921 (1979); Jesus, 2Tübingen 1926 (1964); Das Verhältnis der urchristtichen Christusbotschaft zum historischen Jesus, Heidelberg I960. 35
