Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Krisztus és filozófusok. A filozófiai krisztológia egy tipológiájának lehetséges vázlata
BOLBERITZ PÁL Krisztus és a filozófusok A filozófiai krisztológia egy tipológiájának lehetséges vázlata A filozófiai gondolkodást a történelem során mindig újra és újra foglalkoztatja Jézus Krisz- tus személye. A teológiai krisztológia a kinyilatkoztatás fényében tárgyal Krisztus alakjá- ról. A krisztológiai filozófia, a filozófia minden témáját igyekszik a teológiai krisztológia értelmezési horizontjában elhelyezni. A filozófiai krisztológia pedig az eleve adott filozó- fiai rendszer részeként értelmezi a Krisztus-jelenséget. Mindegyik megközelítés előnye, hogy koherens totalitásban kívánja tárgyalni a krisztológiai kérdést. Hátránya viszont, hogy - az egyoldalú spekulatív módszer alkalmazása miatt - hajlamos megfeledkezni arról, hogy témája nem valamiféle metafizikai nagyság, hanem az egész tárgyalás alapja és lehetőségi feltétele, egy történelmi tény és személy: maga a Krisztus-esemény és a názáreti Jézus teandrikus alakja. Ha a filozófia feladata az, hogy sajátos módszerével ״mindennel foglalkozzék, ami fogalmilag megragadható, így a vallással is”,1 akkor a Jézus-jelenséget sem kerülheti ki. És ha Jézus személy - amint hitünk tanítja, - ״minden embert meg\’ilágosít, aki e világra jött” (Jn 1,9), ha tehát ő a ״világ világossága”, akkor e világosságnak vissza kell tükröződnie a filozófusok gondolatmenetében is. Ugyanakkor viszont látnunk kell, hogy azok a filozófiai ihletettségű krisztológiák, melyek eszmetörténetileg elénk tárulnak, épp a hívő filozófusokat aligha nyugtatják meg. Egyik-másik irányzat meg éppenséggel eretnekséghez vezetett (vagy vezet). E rendszerek általános hibája abban van, hogy Krisztust valamiféle krisztológiában, Jézus személyét pe- dig valamely tanrendszerben kívánják ״feloldani”, s így e krisztológiák sorsa, magával a fi- lozófiai rendszer sorsával osztozik, annak érvényével áll vagy bukik. Jézus történetiségének feloldódása a filozófiai rendszerben ártalmasabb, mint az a teológiai-krisztológiai eretnek- ség, amely Jézus Istenségét tagadja. Vajon a filozófiai gondolkodás elkerülheti-e ezt az előbbi kísértést? Van-e olyan filozófiai, a priori lehetőségi feltétel, ami lehetővé teszi Jézus Krisztus személyének és küldetésének a filozófiai gondolkodás szintjén történő egyetemes értelme- zését? Vajon Hegel pánlogizmusa lehet-e az egyetlen megoldás? Képes-e a filozófiai krisztológia a hívő filozófusnak és teológusnak segítséget nyújtani a krisztológiai kérdések értelmezésében? Mielőtt e kérdésekre a választ keresnénk, először a filozófiai krisztológia módszeréről kell tárgyalnunk. I. A FILOZÓFIAI KRISZTOLÓGIA MÓDSZERE A filozófus szemében Krisztus alakja nem más, mint akármely más adottság, vagy jelenség, amit sajátos módszerével vizsgál. Úgy tekint Jézusra, mint történelmi tényre, vagy mint a I 1 1 LACHELIER, L., in: LALANDE, A., Vocabulaire technique et critique de la philosphie, Paris 1972, 756. 2
