Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Erdő Péter: A püspökök megválasztása a Decretum Gratiani szerint
sokkal inkább meg kell győződni a püspök esetében (in sacris ordinibus et ministeriis ecclesiasticis, et aetatis maturitas et morum gravitas et scienda litterarum sit inquirenda, multo fortius haec in episcopo oportet inquiri).65 5. A kánoni kor A III. Lateráni Zsinat idézett szövegéből világosan kitűnik egy meghatározott élet- kor szükségessége. Ez a kör a püspökség esetében harminc év volt.66 Ezt az életkort kíván- ta meg már a Gratianus művében idézett toledói kánon is (D.51 c.5), valamint több más szövegrészlet, melyek ezt főként közvetve feltételezték, hiszen már az áldozópapsághoz is legalább harmincéves kort írtak elő (D.78 c.1,2,4), minthogy ez volt ״az Úr megkeresztel- kedésének életkora” (D.78 c.4). Ez a korhatár a részleges egyházjogban már a IV. század- tói kezdve érvényesült67. c. A tön’ényes születés A törvényes születés kritériuma, melyet a III. Lateráni Zsinat idézett szövege szin- tén tártál máz,68'olyan feltétel, melynek meglétéről - hasonlóan ajelölt tudásához, felké- szükségéhez - a megerősítő hatóságnak a megfelelő vizsgálat keretében meg kell győződnie.69 Igaz, a törvénytelen származásúak szentelésének általános tilalma már a XI. század végén megjelenik, például 1087-ben, a Poitiers-i Zsinaton (c.8),70 és 1095-ben, a Clairmonti Zsinaton (c.ll).71 Ám Gratianus inkább az ókori fegyelmet tanúsító szövege- két idézi, amelyektől távol állt a jelölt kizárása a szent rend felvételéből ilyen ״hiányosság” miatt (vö. D.56 c.2-4),8).72 A D.56 c.3 élőbeszédében a szerző elvként szögezi le, hogy a szülők hibáit a gyermekeknek nem lehet beszámítani (Vicia parentum filiis non imputentur).73 Gratianus mester azonban figyelmét inkább egy korában aktuálisabb kér- désre fordítja: a papok fiai felszentelésének tilalmára. Egy sor forráshelyet gyűjt egybe az 56. distinctióban, ám ezek ellentmondanak egymásnak. Maga Gratianus, úgy tűnik, a ke- resztény ókorban alkalmazott megoldást részesíti előnyben, amely szerint a szülők bűne nem akadálya gyermekük felszentelésének. II. Orbán pápa tilalmával kapcsolatban, mely a már elnyert szent szolgálatból való elmozdítást is kilátásba helyezi (D.676 c.l),74 a szer- ző finom megkülönböztetést alkalmaz. Megjegyzi, hogy ezt a szigorú előírást azokra kell vonatkoztatni, akik atyjuk fegyelmezetlen életét maguk is utánozzák (intelligendum est de illis, qui paternae incontinentiae imitatores fuerint: D.65 d.p.c.l).75 Egyebekben felismeri az ókori megengedőbb forrásszövegek és az ilyen szenteléseket tiltó (inkább későbbi) rendel- kezések közti ellentétet. A Chartres-i Ivó Prológusából és Liége-i Algerustól ismert mód- szert követve Gratianus is különbséget tesz a szoros értelemben vett törvény (iustitia) és a felmentés (misericordia) között (D.56 d.p.c.12), ugyanakkor megismétli a saját korábban 65 Ed. Conciliorum Oecumenicorum Decreta 212. 66 X 1.6.7. 97 Vö. HINSCHIUS I, 17. 68 X 1.6.19. 69 X 1.6.19; vö. LE BRAS II 492. 70 X 1.17.1. 71 Ed. MANSI, J. D., Sacrorum conciliorum nota el amplissima collectio, I-LIII, Paris etc. 1901-1927 (úny. Graz 1960-1962), (Mansi) XX, 817. 72 Vö. HINSCHIUS I, 11. 73 Ed. Friedberg I, 220. 74 Ed. Mansi XX, 721 (a. 1089). 23
