Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Erdő Péter: A püspökök megválasztása a Decretum Gratiani szerint
bevezető tartalmi összefoglalásában (summariumában) mondja, e szöveg arról szól, hogy mitől kell mentesnek lennie annak, akit püspökké szentelnek (A quibus debet esse inmunis, qui in episcopum est ordinandus).60 Ez után az összefoglaló fejezet után a szerző a követke- ző distinctiókban (D.52-59) részletesen kifejti az egyes akadályok jelentését és jogi alap- ját. A 60. distinctio bevezető dictumában Gratianus a következőképpen igyekszik különb- séget tenni a felszentelés, valamint a konkrét hivatalra való megválasztás kritériumai kö- zött: Ecce ex parte ostensum est, qui possint ad sacerdoti ordinem promoueri, et qui non. Nunc autem considerandum est, ex quibus ordinibus in archipresbiterum, uel prepositum, uel episcopum, uel archiepiscopum sint eligendi61 Csakhogy az ezt a kijelentést megelőzőn az 51. distinctio 5. fejezetében már felsorolt vagy legalább röviden jelzett kritériumok itt visz- szatérnek, mégpedig vagy pozitív formában mint szükséges tulajdonságok, vagy negatív formában mint akadályok. Az ebben a 60. distinctiótól kezdődő részben szereplő aucto- ritas szövegek, de a dictumok is, hol választásról,62 hol pedig felszentelésről szólnak.63 Egy másik helyen, a 23. distinctióban, ahol az alkalmassági követelmények szintén felmerülnek, maga Gratianus a distinctio 2. fejezetének summariumában már nem ajelölt tulajdonságaival foglalkozik, hanem a vizsgálat módjára fordítja figyelmét (Quomodo sit examinandus, qui in episcopum eligitur). A Gratianus által egybegyűjtött auctoritas szövegek alapján mégis felsorolhatok a püspökszentelés kritériumai és azonosítható a választásnak mint olyannak néhány sajátos előfeltétele is. 2. Az egyes alkalmassági követelmények A Gratianus által felhasznált források egyes feltételeket a szenteléshez magához ki- vánnak meg. a. Általános emberi adottságok és sajátos képességek A 23. distinctio 2. fejezetében (és általában az ókori forrásszövegekben), de a Decretumban másutt is (főként: D.51-62) fontos helyet foglalnak el az olyan emberi tulaj- donságok mint az okosság, az értelmesség, a jó erkölcs (így a mértékletesség, a tisztaság - vö. D.23 c.3, D.61 c.5-6 -, a józanság, az alázatosság - vö. D.23 c.3). Más adottságok már inkább közvetlenül arra a szolgálatra vonatkoznak, amit a megválasztottnak el kell látnia. Ilyenek az irgalmasság, a jó beszélőkészség, az írástudás (vö. D.51 c.5, D.55 c.3), a Szent- írás és az egyházi tanítás ismerete, főként pedig az Egyház hite lényegének világos elfoga- dása. Ezt a magatartást meghatározott kérdések feltételével vizsgálták (D.23 c.2). Néhány évtizeddel Gratianus után ezeket a kritériumokat radikálisan pontosítják. Ennek nyomán azok úgy jelennek meg mint a kellő tudás, életkor és a törvényes születés követelménye. Az elégséges tudás mint a fent említett kritériumok egy részének összefoglalása a III. Lateráni Zsinaton fogalmazódik meg majd világosabb formában (c.3)64 sajátos, külön kri- tóriumként. Ez a zsinat ugyanis tömören kijelenti: a szent rendekben és az egyházi szolgá- latokban az érett kort, a komoly erkölcsöt és az írástudást kell vizsgálni, minderről pedig 61 Ed. Friedberg I, 226. 62 Pl. D.61 pr., D.61 c.6 (summarium), c.8, c.ll, d. p. c.ll, c.18 (summarium), stb. 63 Pl. D.61 /c.9/, c.lO, c.18; a D.61 c.l3-ban pl. együtt esik szó a választásról és a felszentelésről, az ókori egyházfegyelemnek megfelelően. 64 Vö. X 1.6.17 (III. Ince); regesztáját lásd POTTHAST, A., Regesta Pontificum Romanorum inde ab a. post Christum natum MCXCV1I1 ad a. MCCCIV, I-II, Berolini 1874-1875 (úny. Graz 1957), (Potth.) 836. 22
