Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 1-2. szám - Erdő Péter: A püspökök megválasztása a Decretum Gratiani szerint
Ami a választási eljárást illeti, erre a jog három módot tett lehetővé: a szavazást, a megegyezést (vagy más szóval kompromisszumot) és az egyhangú felkiáltást (közfelkiál- tást). A választás módjainak ezt a hivatalos felsorolását azonban csak a IV. Lateráni Zsinat fogalmazta meg (c. 24),43 vagyis ebben a tiszta formájában csak a Gratianus utáni időben szilárdult meg. A szükséges többséget Gratianus Decretuma még nem határozza meg pon- tosan, hiszen még a választói testület összetétele is bizonytalan. Eltérően a IV. Lateráni Zsinat idézett 24. konstituciójától, Gratianus még nem alkalmazza a Szent Benedek Regu- Iájából származó elvet (c. 64), amely szerint azt kell megválasztottnak tekinteni, akinek a személyében mindnyájan, vagyis a káptalan nagyobb vagy egészségesebb része egyetértett (in quem omnes vel maior vel sanior pars capituli consentit). Az ebben a kijelentésben jel- lemző sanior szó egyébként a Decretumben csupán44 két későbbi hozzáfűzésben (két paleában) található meg (D.61 c.1445 és C.16 q.7 c.246 47). A püspök kinevezésének másik, az előzőtől különböző mozzanata már Gratianus Decretuma szerint is a felsőbb egyházi hatóságtól eredő megerősítés. Igaz, hogy Gratianus nem foglalkozik kifejezetten a választás megerősítésével mint olyannal, de bőségesen kö- zöl olyan ókori egyházfegyelmi szövegeket, amelyek szerint a metropolitától adott jóváha- gyás szükséges ahhoz, hogy a jelöltet püspökké lehessen szentelni. A Decretumban szereplő egyik legrégibb szövegrészlet éppen a Nikaiai Zsinat 4. ká- nonja, mely előírja, hogy az új püspököt a tartomány összes püspökei szenteljék fel, ha pe- dig ez nehézségbe ütközik, úgy három püspök végezze a szentelést a többiek írásbeli bele- egyezésével. A döntés hatalma, illetőleg a megerősítés azonban a metropolita hatáskörébe tartozik: Potestas sane uel confirmatio pertinebit per singulas prouincias ad metropolitanum episcopum.47 Azokon a vidékeken, ahol prímás működik, a püspökszenteléshez az ő bele- egyezése is szükséges (vö. D.65 d.p.c.3, D.65 c.4).48 A Gratianus által közölt forrásszöve43 Ed. Garcia y Garcia, Constitutiones 70 (is collatione habita eligatur, in quem omnes uel maior et sanior pars consentit; uel saltem eligendi potestas aliquibus uiris idoneis committatur, qui nice omnium ecclesie uiduate prouideanl de pastore. Aliter electio facta non uáleat, nisi forte communiter esset ab omnibus, quasi per inspirationem, absque uitio celebrata). Vö. X 1.6.42. 44 Vö. REUTER - SILAGI, Wortkonkordanz V, 4243. 45 Ed. Friedberg 232 (pars congregationis /quamuis parua/ saniori consilio elegerit). 46 Ed. Friedberg 801 (Nos autem usi saniori consilio eorumdem episcoporum). 47 D.64 c.l; vö. BENSON, 36 (utalással a confirmatio szó eredetére a Gratianusnál idézett változatban). A nikaiai kánon Dionysius Exiguus által készített latin fordítása még más terminust használ (Firmitas autem eorum, quae geruntur per unamquamque provinciam, metropolitano tribuatur episcopo): ed. Conciliorum Occumenicorum Decreta, ed. Alberigo, J. - Dosselti, J. A. - Joannou, P. P. - Leonardi, C. - Prodi, R, 3B010gna 1973, 7. A nikaiai kánonok különböző formáiról az egyes nyugati és keleti gyűjteményekben lásd pl. HEFELE, K. J. - LECLERCQ, 11.. Ilisloire de concites d'apres les documents originaux, Paris 19071952־, XII, 1135-1176; SCHWARTZ, E., Die Kanonessammlungen der alten Reichskirche, in UA., Gesammelte Schriften, IV, Berlin 1960, 159-275, különösen 203-210; TURNER, C. H., Ecclesiae occidentalis monumenta iuris antiquissimi, I, Oxford 1899-1930,116-117, 188-189, 258. 48 A D.65 c.4 és 5 kapcsán Gratianus egyes kommentálói igyekeznek megvilágítani a viszonyt a metropolita részéről szükséges hozzájárulás és a prímás vagy a pátriárka hozzájárulása között. A Summa Parisiensis szükségesnek tekinti a pápa megkérdezését az ő pátriárkátusához tartozó minden püspök felszentelése előtt, hiszen ezt a hozzájárulást tipikusan pátriárkái jognak tartja, lásd: ad D.65 c.6 v. parilis mos: The Summa Parisiensis on the Decretum Gratiani, ed. McLaughlin, T. P., Toronto 1952, 57 (Dominus papa Romanus pontifex est patriarcha illius provinciae, et est apostolicus totius orbis, non tamen pro ordinatione cuiuslibet episcopi consulitur, sed pro omnibus sui patriarchatus). A Summa Coloniensis lehetségesnek mondja a püspök felszentelését melropblilájának tudta nélkül, de csak akkor, ha a szentelő püspök ajelölt prímása, pátriárkája vagy maga a pápa, aki - eltérően a prímásoktól - e téren egyetemes illetékességgel rendelkezik, lásd: III, 52: Summa ״Elegantius in iure dittino" seu Coloniensis, ed. Fransen, G. - Kuttner, S. (Monumenta Iuris Canonici, 19
