Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)

1996 / 3-4. szám - Xeravits Géza: Dualisztikus értelmezés a qumrâni szövegekben

ben értelme a külsődleges, széllel, fújással, lélegzéssel kapcsolatos síkról8 belső fórumra te- vődik át, az indulatokéra -amelyek hatása megfigyelhető a lélegzés megváltozásán (!)- és ebből következően az ember -mai szóval élve- pszichés (bár az igazán helyes fogalom az lenne: pneumatikus) állapotára. Ha pedig valakinél e téren a megszokottól való eltérés mu- tatkozik, akkor azt az Ószövetség gondolkodásmódja szerint megint csak חור okozza, de olyan, amelyik független az adott ember személyiségétől.

Ezeknek a lelkeknek két típusa lehet. Amelyik zavart okoz az emberben, az rossz lélek, ר״ה רש (pl. a Saul háborodottságát elbeszélő történetek). Sok negatív érzéshez társítottak így ״lelket”, és ezen fogalmak legtöbbje mögött valósan egy kívülről jövő hatás képzete tételezhető,9 melynek küldője igen sokszor Yahwe, így Saul esetében, míg máskor a törté- netek nem foglalkoznak azzal, honnan való az illető lélek.

A másik típus jó lélek, és mindig az Örökkévalóhoz kapcsolható. Ez egyrészt közös min- den emberben, mint az élet princípiuma (ld. a Tér 6,3 ,rm-jának Istenre utaló sujjvannát), másrészt megnyilvánulhat egyes kiválasztottaknak szóló, különleges adományként is, így a bírák felett ott nyugszik Yahwe Lelke,10 11 Sámsonra rászáll a Lélek.11 Ugyanezen Lélek töl- ti el felkenésükkor a királyokat is,12 és pontosan a tökéletes felkenés gondolatából kiindul- va, a Messiás felett is ott lesz majd az őt küldő Isten Lelke.13 Meglepő ugyanakkor, hogy a klasszikus prófétaság viszonylag keveset utal a Lélek jelenlétére, ennek oka talán a király- sággal szembeni ellenérzésük lehet, ami miatt nem óhajtottak explicite magukra alkalmaz- ni egy a királyi felkenés terminológiájával oly szoros kapcsolatban álló fogalmat. A fogság után viszont, Aggeus igehirdetésében, a Lélek adománya közösségi dimenziókat ölt, úgy nyilvánulva meg, mint amit a népe között jelenlévő Isten feltétel nélkül áraszt, hogy meg- erősítse a templomot újjáépítő közösséget.14 Az Isten Leikével kapcsolatban a legfonto- sabb talán azt megjegyezni, hogy - szemben a keresztény teológiával - az Ószövetség szint- jén sosem szemlélik önálló entitásként, működése elválaszthatatlan az őt Küldőtől, akinek az ember és az üdvösség történetében rendre megnyilvánuló ereje általa nyer kifejeződést.

Láthattuk tehát, hogy az Ószövetség szóhasználatában a lélek fogalma három fő értei- mezési horizonton helyezkedhet el:

a) mint természeti és fiziológiai jelenség, ez utóbbiként mint az ember személyalkotó té- nyezője,

b) mint az emberben működő, és személyiségét befolyásoló külső eredetű erők,

c) mint Isten Lelke, amely által szuverén módon cselekszik az üdvtörténetben.

8 A fogalom eredete Cazelles op.cil. szerint: ״le sens premier est Vespace. L’air n 'est qu ’occasionellement fair agité, vent ou souffle; la racine est d'ordrc spatial" (p.90).

9 így Nm 5,14: חור האנק, Oz 5,4: חור םלונז, Zk 13,2:חור האמטה, és még sorolhatnánk.

10 יהתו ץלע חח הוהי: Bír 3,10.

11 חלצתו ץלע חח הוהי: Bír 14,6.19; 15,14 stb.

12 חלצתו חח טיהלא לע ליאש: ISm 11,6 és חלצתו שר הוהי לא דח: ISm 16,13.

13 Elég talán csak Izajás 11. fejezetének listájára gondolni, a Messiás által bírt isteni adományok felsorolására, avagy a Trito-Izajásnál olvasható küldetés-elbeszélésre, a חח és a חשמ ige szoros párhuzamba állítására:

חח ינדא הוהי ילע

ןעי חשמ הוהי יתא רשבל סיונע ינחלש etc.

ami különösen az őskereszténység általi Jézusra alkalmazásában nyeri el teljes értelmét.

14 דוחו תדמע םככותב לא וארית: Ag 2,5.

63