Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Vanyó László: Szent Ágoston krisztológiájának lehetséges forrásai (II. rész)
Ezért a két természetből egy személy áll össze, az isteniből és az emberiből, néhányszor aszerint beszél, ami szerint Isten, mint a hely, ahol mondja: ״Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30), máskor aszerint, hogy ember, mint azon a helyen: ״Mert az Atya nagyobb nálam” (J-n 14,28).Azt, hogy mondatát hogyan kell venni, most nem vitatom: ״Magamtól semmit sem tehetek, ahogyan hallom, úgy ítélek ” De a Szent Lélek személyében mondottnak vesszük amit mond: ״Nem magamtól beszélek”, hanem ahogyan hallja, úgy beszél; mivel benne (a Szent Lélek személyében) nincs két különböző, az istenség és az emberség, vagy bármely más további teremtményi substantia, amiből nagy nehézség támad.”69 Ágoston szövegében ki kellett emelnünk az ״ex duabus substantiis”-t, amely a két természet szoros, szinte monofizita egységét érzékelteti. Még nem lehetett tudatos nála, hogy majd 451 után ez lesz tipikus monofizita formula. Az orthodox formula így szólt volna: ״in duabus substantiis.” Az bizonyos, hogy Ágoston soha nem lett volna monofizita. A Tractatus in Ioannem utolsó előtti homiliájában mondja: ״Ám ezáltal, mikor szenve- dése példája megelőzte, ki ne látná, hogy a pásztoroknak a pásztor utánzásával kell hozzá ragaszkodni, ha őt még sok juh is utánozta, az egy pásztor alatt az egy nyájban, és a pász- torok maguk is juhokká váltak? Mert mindazokat juhaivá tette, amely mindenkiért szenve- dett, mert hogy mindannyiunkért szenvedhessen, juhhá lett.”70 A kifejezés ״pastor ovis est factus” forrásokról árulkodik, és ebben az esetben ezt nem találjuk latin szerzőknél, még a görögöknél is ritkán. Annak ellenére, hogy a jó Pásztor parabolája sokat exegetizált szöveg volt az ókeresztény egyházban.71 A példabeszédet exegetizálta Jeromos is,72 Jeruzsálemi Szent Kürillosznál73 is megtaláljuk magyarázatát. Irenacus Adversus Haereses I, 16,1-2 a szöveg gnosztikus exegéziséről számol be, amely szerint az egyház-test összegyűjtéséről van szó a parabolában. A fő és a tagok egyesítésének eszméje ez, amely megtalálható pl. Nüsszai Szt. Gergely ״Akkor a Fiú is aláveti magát annak” c. traktátusában. Ágoston a Tractatus in Joannem 46,3-ban is beszél a bárány-pásztorról, anélkül, hogy szorosabban az Ige emberré válására értené. Amikor az ״idem”, az ״idem ipse” sokszor előfordul szövege- iben, akkor krisztológiai szakszövegről van szó.74 Szent Ambrus a Lukács-evangéliumhoz írt kommentárjában exegetizálta a szöveget.75 Ez az értelmezés azonban nem mutat külö- nősebb hasonlóságot Ágostonéval. Tudomásunk szerint erre a szoros krisztológiai értelme® Tract, in Io. 99,1: ״Solus quippe in Trinitate Filius formam servi accepit, quae forma illi ad unitatem personae coaptata est, id est, ut Filius Dei et filius hominis unus sit Iesus Christus; ne non Trinitas, sed quaternitas praedicetur a nobis, quod absit a nobis. Propter quam personam unam exduabus substantiis divina humanaque constante, aliquando secundum id quod Deus est loquitur ut est illud, quod ait: ״Ego et Pater unum sumus” (Jn 10,30), aliquando secundum id quod homo est, sicuti est illud, ״Quoniam Pater maior est” (Jn 14,28): secundum quod accepimus esse ab eo dictum et hoc unde non disputo: ״Non possum a meipso facere quidquam: sicut audio, iudico”. In persona vero Spiritus Sancti quomodo accipimus quod ait, ״Non enim loquetur a semetipso”, sed quaecumque audiet, loquetur; cum in ea non sit alia divinitas, alia humanitas, vel alterius creaturae cuiuscumque substantia, magna exoritur difficultas.” 70 Tract in ev. Jo. 123,5: ״ipse ...ovis est factus”. לג Origenes, Horn in Gen [1,5; Di,3; XIII,2; In Num XIX,4; In Ez IV,6; In Ierem. frgm. 28; In Lev VII,2; In Jo ev.comm. X,35-37. 77 PL 26,505A-C. n Kat 15,25, Összes művei, Budapest, 1995,177. old. 74 A problematikához: F. Nikolasch, Das Lamm als Christussymbol in den Schriften der Väter, Herder, Wien, 1963, 155-187; R. M. Hübner: Die Einheit des Leibes Christi bei Gregor von Nyssa, Leiden 1974, 125, kk. 290. kk. 75 Exp. Evang. sec. Luc. lib.VII. 15,209-210: PL 15;1755D-56A: ״Gaudeamus igitur, quoniam ovis illa quae perierat in Adam, levatur in Christo. Humeri Christi, crucis brachia sunt. Illuc peccata mea deposui, in illa patibuli nobilis cervice requievi.. Ovis illa genere est una, non specie: ״Omnes enim unum corpus sumus, sed multa membra” (1 Kor 10,17) ....Dives igitur pastor cujus omnes nos centesima portio sumus....” — ־־ 57
