Teológia - Hittudományi Folyóirat 30. (1996)
1996 / 3-4. szám - Rózsa Huba: A messiási eszme kérdése a mai biblikus kutatásban
legitimizáció teológiai alapgondolata: a királyság egyike azoknak a kegyelmi-üdvrendi adományoknak, amelyeket JHWH adott népének. Célja az volt, hogy általa Izrael mint autonóm közösség képes legyen az ókori Kelet népei között fennmaradni. Ezért históri- ailag nem egészen indokolatlanul nevezi a bibliai hagyomány a királyság előtti időszakot a külső fenyegetettség korszakának, amellyel együtt járt az anarchia: a törzsek viszály- kodása, a szociális ellentétek, jogbizonytalanság (lásd Bir 21,25 vö.18,1; 19,1). Mind- ezek együttesen szükségessé tették a királyság intézményének bevezetését. A királyesz- me teológiája két forrásból táplálkozik: egyrészt kapcsolatot teremt Izrael üdvtörténeti tapasztalataival, a bírák korának karizmatikus szabadítóival, s így a királyt szabadítónak látja. Másrészt hatással volt rá az ókori Kelet király ideológiája, amelynek elemei az is- teni legitimáció, a király isten fia, uralom a nemzetek felett.33 34 A királyság nem önmagában, hanem Dávid ill. a dávidi királyi ház isteni választottsá- ga révén JHWH üdvrendi adománya. Dávid királyságában olyan vonásokat ismertek fel, amelyek autentikus JHWH-tapasztalat közvetítői. Dávid mint király volt az, aki a törzsek szétszórtságából egyetlen JHWH-népet formált, Izraelt megszabadította a környező né- pék szorongatásából és békét teremtett. Királysága olyan helyzetben keletkezett, amely párhuzamba hozta az előző, JHWH hitben megélt üdvtörténeti tapasztalatokkal. Ez a párhuzam vezetett a felismeréshez: a királyság JHWH Izrael javát szolgáló, üdvözítő cse- lekvésének eszköze, üdvintézmény. 34 Üdvtörténeti párhuzamot a bírák, Izrael karizmatikus szabadítóinak példája szolgál- tatta. JHWH Izrael ellenségektől való megszabadítására bírákat választott. A meghívás csak egy meghatározott időre szólt. Dávid személyében és királyi házában a szabadítok karizmája jelenik meg. JHWH lelke, amely a bírákat, Isten embereit megragadta, képes- sé téve őket nagy tettekre, most a jeruzsálemi királyban JHWH felkentjében tevékeny, de míg a bírák meghívása esetenként történt, addig Dávid házában a szabadítok karizmája állandósult. Ezáltal a királyság részese lett annak az üdvtörténetnek, amelynek során íz- rael JHWH szabadító tetteinek sorát ismerhette meg. Mint JHWH üdvözítő akaratának új eszköze, intézményes biztosítéka a történelem folytatásának.35 A király mint JHWH földi képviselője feladatot kapott, hogy népe körében az isteni jog és igazságosság védnöke legyen, elsősorban a szegények és elnyomottak jogának védelmezője, végül népének és országának békét teremtsen (Zsolt 72,3.7). Ezért hatal- mat kap az uralomra és JHWH támogatását élvezi, hogy megvédje népét (Zsolt 2,7 köv.;89,24;110,l stb.). Az Ószövetségben viszonylag kevés, de annál nyomatékosabb szöveg foglalkozik a királyi jog és igazságszolgáltatás különleges feladatával, a szegé- nyék elnyomottak védelmével (2 Sám 12,4 köv.; Jer 22,2 köv.15 köv. és Zsolt 72,2.4.1233 IS HI DA, T., The Royal Dynasties, 8-25. 81-117.136-150; - M ETTING ER, T. N. D., King and Messiah. The Ci- vil and Sacral Legitimation of the Israelite Kings, CB. OT 8, 1976; - CAZELLES, H., Le Messie de la Bible, 59- 86; - KRAUS, H. J., Der König: Theologie der Psalmen, BK XV/3, Neukirchen-Vluyn 1979, 134-170; - ZENGER, E., Jesus von Nazaret, 37-78, 4448־: Studien zum Messiasbild, 23-66, 30-36, - R. ALBERTZ, Religionsgeschichte Israels 1, 172-190. 34 SOGGIN, A. J., Das Königtum in Israel. Ursprünge, Spannungen, Entwicklung, BZAW 104, Berlin 1967; - ISHIDA, T, The Royal Dynasties, 26-80.118 köv., - Donner, H., Geschichte des Volkes Israel und seiner Nachbarn in Grundzügen 1, Göttingen 19952, 193-242. 35 ZENGER, E., Jesus von Nazaret,37-78,42-44: Studien zum Messisbild, 23-66, 28-30; - ALBERTZ, R., Religionsgeschichte Israels I, 182. = 34 —
