Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szennay András: A bölcselet a teológiában
katolikus teológusok között is elhangzik. S nem is mindig alap nélkül. A teológia története a legújabb korban is mutat fel olykor öncélú filozófiai spekulációt, melynél a kinyilatkoztatott igének olykor még „illusztráló" szerepéről is elfelejtkeznek. A filozófia és teológia kapcsolatának problémája a legújabb korban is az egyetem életével, fejlődésével együtt került mozgásba. Ma azonban már nemcsak európai, de világjelenség ez, nemcsak az európai szellem, hanem egyéb ősi kultúrák is beleszólnak abba, hogy a történelem finom műszerének mutatói hol fognak e téren — hosszabb-rövidebb időre — nyugvópontra jutni. 3. Mi dolga, szerepe van tehát a filozófiának a teológiában? A kérdést a teológia felől nézve igyekszünk megválaszolni. Minden tudomány, így a teológia is saját maga határozza meg útját, gondolkodásmódját, módszerét. A teológia — a fentebb mondottakat tételszerűen megfogalmazva — a Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatásra épít, azt mutatja be, tárgyalja tudományos követelményeknek, igényeknek megfelelően. Az isteni kinyilatkoztatás, az Isten titokzatos bölcsességének ember felé való feltárulkozása — hogy úgy mondjuk — „koncentrált" teológia. E koncentráció igen sokat rejt magában. Isten ószövetségi kinyilatkoztatásától kezdve az újszövetségin, a Jézus Krisztusban megjelent kinyilatkoztatás teljességén át, egészen annak fennmaradásáig, az egyház élő közösségén belül megőrzött és mindjobban kifejtett áthagyományozásig, — mindez tartozik a kinyilatkoztatáshoz, illetve a reá építő teológiához. És mindez azért, mivel Krisztussal, a benne adott isteni kinyilatkoztatás teljességével áll kapcsolatban. Ha tehát ez a — kinyilatkoztatásra építő — teológia, akkor mi dolga van mindezzel a filozófiának? Vagy: mi dolga van mindennek a filozófiával? Maga a kérdés is kissé paradoxul hangzik. Ha ugyanis történt kinyilatkoztatás, akkor ez annyit jelent, hogy valami a transzcendens világból jelent meg közöttünk és számunkra. Ez előtt a „valami" előtt pedig — Szent Pállal szólva — a világ bölcsessége elnémul, sőt ostobaságnak mutatkozik. A teológia kezdete így feltétlenül az emberi értelem kompetenciája, következésképp a filozófia illetékessége fölött áll. A kezdet, az ősforrás emberileg létre nem hozható pozitívum és tény: a Jézus Krisztusban adott isteni kinyilatkoztatás. S mégis — az első látszat ellenére — a probléma ily egyszerűen nem zárható le. Mert épp a teológia szent ügye, érdeke, hogy nyomatékkai tegyük fel a kérdést: mit jelent az, hogy az emberi értelem fölött álló forrásból, csakis isteni eredetre visszavezethetően válik valami az ember számára ismertté. Más szóval: mit is jelent az, hogy „isteni kinyilatkoztatás"? Annyit — vaskövetkezetességgel mindig és csakis annyit —, hogy valami valaki számára ismertté válik, kinyilatkoztatottá lesz. Olyan „kinyilatkoztatás", amelyben és amely által senki számára semmi sem lenne kinyilvánítva, nem lenne, nem lehetne kinyilatkoztatás. Épp ezért ún. tiszta, kezdeti, elsődleges kinyilatkoztatás, melyet azután az ember a „második fázisban" befogad, meghall, többé-kevésbé megért, esetleg el is hisz, nem képzelhető el. A kinyilatkoztatás tehát bár transzcendens forrásból ered, mégis lényegét illetve oly esemény, történés, tény, mely — ha megtörténik —, csakis úgy történhet, hogy a kezdet valakivel lép kezdeti vonatkozásba, valakinek nyilatkoztat ki valamit. Ez a valaki pedig a kinyilatkoztatáshoz, annak fogalmához és lényegéhez hozzátartozik. A kinyilatkoztatás tehát — bár differenciált, de — szétszakíthatatlan egységet jelent. A kinyilatkoztató Istennek, magának a kinyilatkoztatásnak és a kinyilatkoztatást befogadónak egységét. Egy eseményben, történésben összefonódó egységet. Ki azonban az, akinek a kinyilatkoztató Isten önmagát kinyilvánítja? Aki „hozzá tartozik" a kinyilatkoztatáshoz? Az ember, a befogadni, a megismerni és az isteni üzenetnek engedelmeskedni képes ember. Az a lény, aki értelemmel, gondolkodó képességgel van felruházva. Más szavakkal: az ember megismerő, értelmi képessége 88
