Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Meynet, Roland - Mártonffy Marcell (ford.): Bibliaolvasás új szemmel - Retorikai elemzés
nem kevésbé fontos ismérvek is. Ha csupán egyetlen jellegzetességre hagyatkozunk, könnyen elkerüli figyelmünket a szöveg valódi felépítése, s így értelme is kárt szenved. Észre kell tehát vennünk, hogy az utolsó három kérés a rossz dolgoktól — a „vétkektől", a „kísértéstől" és a „gonosztól" („a rossztól") — való megszabadulásra vonatkozik; vagy megfordítva: a negyedik kérés „kenyere" nem rossz, hanem jó, miként az első három kérésben foglaltak is: (Isten) „neve", „országa" és „akarata". Láthatjuk, hogy a negyedik kérés alaktani szempontból a három utolsóhoz kapcsolódik (a „nekünk" révén), jelentéstani szempontból viszont az első háromhoz (a jó dolgokhoz). Egyébként pedig csak a harmadik és az ötödik kérdés zárul kiterjesztéssel, amelyet görögül mindkét esetben az „amint" szócska vezet be: „amint a mennyben, úgy a földön is"; „amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Ezáltal szép keretbe foglalják a negyedik kérést, azt, amely számszerűen középütt található. De ez még nem minden. A negyedik kérés az összes többitől különbözik, mivel két, szigorúan párhuzamos tagból áll. Szó szerinti fordításban: A kenyeret, a miénket, a mindennapit add meg nekünk minden napi Mindkét szókapcsolat elejét a fő mondatrész (a tárgy és az ige) alkotja, ezeket követi „a miénket" és a „nekünk", majd a hasonló jelentésű „mindennapi" és „minden nap". MÁTÉ MIATYÁNKJA (Mt 6,9-13) Végül, s ez nem csekélység, a mindennapi kenyérért való esdeklés cseng össze leginkább Annak a nevével, akit az imádság megszólít. Ha ugyanis az első három és az utolsó három kérést a hozzájuk illő isteni nevekkel kellene bevezetnünk, akkor a második kéréshez természetesen a „Királyunk" („jöjjön el a te országod"), s az összes többihez nyilván az „Istenünk" megszólítás járulhatna. Ugyanakkor az Atya név szigorúan véve csak a középső kéréshez illeszkedik: a gyermekek — legalábbis a korabeliek — közös tapasztalata, hogy a mindennapi kenyeret az apa teszi a család asztalára. Ha tehát a közös irányba mutató jelzések mindegyikét figyelembe vesszük, akkor a kéttagú felosztásnál meggyőzőbbnek tűnik a koncentrikus elrendezés (ld. ábránkat). Ekkor elsősorban, és kétségkívül nagyobb haszonnal, azon elmélkedhetünk, hogyan függenek össze a központi fohász két oldalán tükörszimmetrikusan elhelyezkedő kérések: pl. az elején Isten „szent" neve és a végén a „Gonosz", Isten „Országa" és a (Gonosztól eredő) „kísértés". Az evangéliumban mindkettő olyan 69 Mi Atyánk, aki szenteltessék meg a te jöjjön el a te legyen meg a te a mennyben, úgy a földön is. NEVED, ORSZÁGOD, AKARATOD, AMINT A KENYERET, a miénket, add meg nekünk a mindennapit minden nap. a mennyekben vagy, és bocsásd meg a mi és ne vigy minket de szabadíts meg VÉTKEINKET, AMINT mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek KÍSÉRTÉSBE, A GONOSZTÓL.
