Teológia - Hittudományi Folyóirat 29. (1995)
1995 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Ócsai József: A húsvéti vigilia és a feltámadási körmenet
Ócsai József A HÚSVÉTI VIGÍLIA ÉS A FELTÁMADÁSI KÖRMENET Jogi és liturgikus szempontból A húsvéti vigilia fogalma A egész liturgikus év csúcspontja a húsvéti triduum, a Szent Háromnapnak pedig a vigilia a középpontja.1 Húsvét vigiliáját, vagyis azt a szent éjszakát, amelyen feltámadt az Úr, „valamennyi szent vigilia szülőanyjának tekintjük". Ezen az éjszakán az Egyház virrasztva várja Krisztus feltámadását, és a szentségek kiszolgáltatásával ünnepli.2 A megnyilatkozások és az Egyház gyakorlata is mutatja, hogy a Szent Háromnapnak, és azon belül a húsvéti vigiliának milyen központi jelentősége van a keresztény liturgikus életben. A vigiliát szabályzó előírások is azt tartják szem előtt, hogy a liturgia során a húsvéti misztérium úgy jelenítődjék meg, hogy az a hívek számára kegyelmi és antropológiai vonatkozásában is hatékony legyen. A húsvéti vigilia rövid története A vigilia már a IV. században kitöltötte az egész éjszakát, annyira, hogy húsvét napján nem is volt külön istentisztelet. Már akkor is négy lényeges részből állt: 1. fényünnepség; 2. olvasmányok; 3. keresztelés; 4. Eucharisztia. Később fokozatosan szombat estére, délutánra, majd délelőttre tevődött át az ünneplés. A tridentinumi misekönyv ezt a gyakorlatot vette át és ezzel együtt megtiltott minden délutáni, esti és éjszakai misét. így előállt az a furcsa helyzet, hogy a fényünnepség fényes nappal történt, s az egész szertartás lezajlott szombat reggel annak ellenére, hogy a nagyböjt csak szombat délben ért véget.3 Vagy az a furcsaság, hogy a húsvéti vigilia szertartása során egészen az Eucharisztiáig violaszín liturgikus öltözékben folyt a szertartás.4 A szombat délelőtti ünneplés így már sok tekintetben nem tett eleget a liturgia antropológiai szempontjainak — merev jogi előírások szabályozták. Ezen kezdett el változtatni XII. Piusz pápa. Először 1951-ben engedélyezte a püspöki székhelyeken az éjjeli ünneplést. 1955-ben az Ordo Hebdomadx Sanctse elrendelte mindenütt az éjszakai időpontban való ünneplést.5 A II. Vatikánum és a liturgikus reform megújította a szentmise szertartásait (1970), s benne a Szent Háromnapot. Lényegében az időpont tekintetében az 1955-ös rendelet volt továbbra is érvényben. Azóta 1988-ban írt körlevelet az Istentiszteleti Kongregáció a vigilia kérdésében, melyre alább még kitérünk. A feltámadási körmenet Teljesen bevett népszokás — paraliturgia — a feltámadási körmenet Németországban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és hazánkban. A feltámadási körmenet a XVI. század második felében keletkezett Németországban és onnan terjedt el az Osztrák-Magyar Monarchia területére. 1955 előtt — mikor a hivatalos liturgiát nagyszombaton délelőtt végezték — a feltámadási körmenetre — mint a középkor óta meglévő szokásra — este került sor.6 60
